Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

nak van valami ellenérzése Velence felé, a dózse és a tanács örömére szolgál, ha a herceg, akiben szerfelett megbíznak, közvetítő lesz az ügyben.

K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 137; Ljubic 312. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 26.)

75. [1346.] febr. 1. Avignoni pápai palota

[VI.] Kelemen pápa az esztergomi érseknek és suffraganeus-ainak: a néhai András király (Si) elleni áruló, átkos és szörnyű gaztett a pápát arra ösztönzi, hogy a bűnösök tettei ismertek legyenek és a vétkesek megbűnhődjenek. Egykor az András és Johanna királynő (Si) közötti, pápai felmentéssel törvényes és elhált házasság után a pápa Andrásnak megadta a királyi címet, a Nápolyi Királyság (Si) királyává rendelte őt a feleségével: Johannával együtt, meghagyva Guillelmus Chartres-i (Carnotensis) püspöknek, aki akkor pápai paracsból ezen királyságban volt, hogy őket kenje fel és a királyi diadémával koronázza meg. De egyes gonosztevők az ifjú (adolescens), erényes és tiszta- lelkű Andrást, amikor lakhelyén a sajátjai között biztonságban hitte magát, az éj csendjében kicsalták hálószobájából és kegyetlenül megölték, sem ifjúságával, sem ártatlanságával, sem Franciao., a Nápolyi Királyság, Magyaro. (U) és Lengyelo. (P) királyai (akiktől eredetét vette) tisztaságával, sem királyi felségével nem törődve. Pedig Andrást, aki iránt a pápa atyai jóakarattal viseltetett, ő a királyság leendő királyának és békés kormányzójának, a római egyház hű és vitéz védelmezőjének remélte, de e gazemberek gonosztette megfosztotta őt ezen reményétől, és a pápa ezen ország felfordulásától és veszteségeitől tart, hiszen e gaztettel a rés publica-t és a hívek sokaságát is megtámadták, a pápa és az apostoli szék iránti tiszteletet semmibe vették. Emiatt a pápa jogosnak tartja, hogy az elkövetők megbűnhődjenek, hogy hasonló árulók gonosztette ne találjon követőt, és a büntetés másokat távol tartson ettől. Megfontolva, hogy ezen gaztettet a Nápolyi Királyságban (ami a római egyház és a pápa joghatósága alatt van) követték el. és figyelembe véve mind a fenti, mind más okokat, jelen helyzetben e bűn megtorlása a pápához tartozik, aki nem akarja, hogy e szörnyű tett büntetlen maradjon, s ebből példát merítsenek, hanem inkább féljenek a büntetéstől, apostoli hatáskörrel és teljhatalommal minden, bármilyen helyzetű, méltóságú, nemű és állapotú egyházi v. világi személyt, akik megölték v. megölni rendelték Andrást, v. segítették a gyilkosokat, v. tanácsukat és egyetértésüket adták, v. a tettesek társai és cinkosai voltak, becstelenség (infamia) bűnében marasztalja el, megfosztja őket minden törvényes cselekvés jogától, elrendelve, hogy nem tanúskodhatnak, nem örökölhetnek, nem tehetnek végrendeletet, az épületeiket rombolják le és azokat soha nem lehet kijavítani, ingó és ingatlan javaikat veszítsék el, minden egyházi méltóságuktól és javadalmaiktól, ill. világi

55