Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
birtokrészét törvényesen visszavette (recaptivacio), bejárta és iktatta Arnold fia: Lőrincnek, nem lévén ellentmondó. D. f. V. an. Judica, a. d. 1346. E.: DI. 61 185. (Kisfaludy cs. It. 75.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint kerek zárópecsét töredékei. K.: Bgl. V. 119-120. 248. [1346.] márc. 30. Avignon [VI. Kelemen pápa I.] Lajos királynak (V). A minap az apostoli széknél levő követei jelenlétében Boniohannes de Campello aradi főesperes, királyi káplán bemutatta a pápának a király levelét, miszerint bár apja: [I.] Károly király, majd annak halála után Lajos és anyja: Erzsébet királyné (V) is számos levélben kérte a pápától, hogy Istvánt semmiképp ne nevezze ki az akkor üresedésben levő kalocsai egyház érsekévé, de végül megtekintve a pápa Istvánt kinevező és ajánló levelét, Lajos (hogy ne lehessen engedetlenséggel vádolni) ezt elfogadta. A király levelében szerepelt az is, hogy Galhardus veszprémi püspököt a pápa korábban a Csanádi egyházból (aminek főpapja volt) az akkor üresedésben levő veszprémi egyházba helyezte át levelével, de ezt Lajos nem fogadja el, mivel (miként ezt a királyné is megírta a pápának) a veszprémi egyházat Magyaro. királynéja alapította, annak püspöke a magyar királyné kancellárja, a tanácsában az első, és régi kiváltságok szerint őt illeti megkoronázni Magyaro. királynéját, de Galhardus, aki nem ismeri a magyar nyelvet, ezeket elvégezni alkalmasan nem tudja; ezért Lajos kérte, hogy a pápa a püspököt helyezze át más, saját nyelvének megfelelő egyházba, és Miklós egykori kalocsai electus-t, királyi secretarius-t tegye a veszprémi egyház élére. A pápa csodálkozik, hogy Lajos Galhardus-t nem fogadta el a veszprémi egyházba, mivel megbízható beszámolókból tudja, hogy a veszprémi egyházban már voltak magyarul nem beszélő püspökök, akik ezen egyház prépostja v. más alkalmas személy által végezték a kancellári feladatot. Lajosnak előbb kellett volna engednie a veszprémi püspököt az egyházába és javai birtokába, mint az áthelyezését kérni, amit az apostoli szék nem teljesíthet. A pápa emlékezteti a királyt, hogy többszöri kérésére tette Miklóst az üresedésben levő pécsi egyház püspökévé, és kéri. hogy Galhardus-t a veszprémi egyházba fogadja kegyesen, vikáriusait és képviselőit engedje ennek birtokába. A pápa az áthelyezés ügyében, amint lehetősége nyílik, jóindulatúan jár majd el. D. Avinione, III. Kai. Apr., pápasága 4. évében. [1346.] Hasonlóan Erzsébet királynénak (V). D. ut supra. Reg.: ASV. Reg. Vat. Vol. 139. föl. 228v-229r. nr. 1011-1012. (Df. 291 839.) K.: Theinerl. 711-712; Vespr. II. 114-1 15; Acta Clementis VI. 113-115. R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen B. 934. szám. 158
