Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
elsőszülöttjétől leszármazott elsőszülött) az ő kiengesztelésére e királyságot (ami ezen bűntett miatt Lajos szerint a pápa kezére háramlott), neki és fivérének: István hercegnek adja a pápa hübérbe (locare), azon feltételekkel, amikkel azt szokták volt tartani Lajos nápolyi királyi elődei; amikor Lajos megtudta, hogy Róbert tarantói princeps és Johanna királynő (Si) kérték a pápát, hogy leendő házasságukhoz adjon felmentést (dispensacio), Lajos (megfontolva, hogy az ilyen felmentés benne a fájdalmat még keserűbben újítaná fel fivére kegyetlen haláláról) kérte a pápát, hogy Johanna Róberttel, v. mással a nápolyi királyi házból, v. bárki egyébbel ne házasodhasson össze, és ezt a pápa már engedélyezte (Lajos állítása szerint) a neki, Istvánnak és anyjuknak: Erzsébet királynénak (V) a királyi követekkel elküldött levelében. A pápa tehát ezen leveleket megkapva János kardinálist, ostiai (Portuensis) püspököt, Péter Szt. Kelemen titulusú kardinális papot és Guillelmus-t, a S. Maria in Cosmedinj-egyház] kardinális diakónusát kijelölte, hogy a levelekben foglaltakról beszéljenek Lajos követeivel, akik azt felelték kérdésükre, hogy mást nem akarnak mondani, csak azt, amit e levelek tartalmaznak. A pápa a levelekre az alábbi válaszokat adja: bár Lajos bosszút kér azokról, akik fivérét ily kegyetlen és hallatlan halállal, áruló módon megölték, mikor András ott és azon személyek között volt, ahol biztonságban kellett volna legyen, de a pápa ehelyett az igazság rendes útját javasolja; amikor ezen gonosztett a pápa tudomására jutott, nem szűnt módot keresni, amivel a gaztett elkövetői kellő szigorúsággal megbűnhődnek, és rögvest két szentszéki kardinálist (a latere) küldött legátusként a Nápolyi Királyságba a tettesek megbüntetésére, noha különböző, a legátusok személyeiben rejlő okok akadályozzák indulásukat; Lajos követei érkezése előtt a pápa kihirdette processus generalis-át, ami súlyos büntetéseket és ítéleteket tartalmaz minden, bármilyen állapotú, helyzetű, rangú és nemű személy ellen, akik a gyilkosságot elkövették, elrendelték, jóváhagyták, nyilvánosan v. titokban támogatták; a pápa e gaztettről a távolságok ellenére értesülve késlekedés nélkül meg akarta idéztetni azokat, akiket ezzel hírbe hoztak, és a mondott processus-ban szereplő ítéleteket és büntetéseket hozni ellenük, és az idézést meg is tette volna, ha Lajos nem írta volna, hogy követei érkezése előtt a pápa a gyilkosság ügyében ne cselekedjen semmi újat; amikor viszont a pápa a hírbe hozott megidézettektől v. másoktól információt kap a többi tettesről v. támogatóról, bármiféle helyzetűek, méltó- ságúak, állapotúak v. neműek is legyenek, ellenük el fog járni. Lajos kérésére, hogy a pápa adja neki és Istvánnak a Nápolyi Királyságot, azt feleli: bár szeretne nekik jelen nehéz időkben kedvezni, de ezt nem teheti az igazság sérelme nélkül, ugyanis Johanna a királyságába örökjogú leszármazással került, annak békés birtokában van, a pápának és a római egyháznak a hüségesküt letette, a királyság investitura-ját a pápától elfogadta, miként ez Lajos elődei ideje óta szokás, sosem bizonyosodott rá e bűntett, nem is vallotta be azt, íté- letileg nem lett királyságától megfosztva, ezért országa a pápára és a római 125
