Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

egyházra nem háramlóit vissza, így azt, amit Johanna királynőként birtokol, mégha a pápáé is, ő Lajosnak nem adhatja át, neki jogtalansággal és az igazság megsértésével nem kedvezhet; de ha a királynőt a gyilkosságban bűnösnek találják, és ezért országa a pápához kerül vissza, akkor a pápa Lajosra és fivérére, mint egyenesen a nápolyi királyi házból származottakra különös megfontolást és kedvezést fordít majd, mind ezen okból, mind megvigasztalásukra. de más jogának sérelme nélkül; azon más megoldásokat, amiket Lajos követei csak a pápának titokban feltártak, mivel, ahogy mondták, sürgető királyi parancsból tovább nem tudnak ott várni, a pápa megfontolás tárgyává teszi és Lajos számára kedves nunciusát mihamarabb elküldi hozzá, aki a pápa véleményét Lajosnak elmondja, s ha a király és tanácsa olyan megoldásokat találna, amikkel a pápa az igazság megsértése nélkül egyet tud érteni, ezeket a nuncius továbbítja a pápának. Bár a királynő házasságának engedélyezését (amiről a pápa nem talált semmit, hogy Lajosnak erről írt volna) sok nagyhatalmú ember sokszor kérte a pápától, de ő az efféle kérésekre nem akar hallgatni, sem az engedély megadását nem akarja siettetni, hacsak jogos és ésszerű okok meg nem győzik. Lajos ne rója fel neki, hogy András koronázása (nem évekig, hanem néhány hónappal) el lett halasztva, ugyanis ez egy nehéz, szokatlan és a jog által nem tisztázott ügy volt, emiatt sok nagytekintélyű férfi kételkedett abban, hogy a koronázás a jogtól függ, állítva, hogy inkább pápai kegytől; ráadásul a koronázáskor szokásos feltételek ügyében is nagy vita volt, és mind ezek miatt, mind mivel Lajos követei a koronázás biztosításáról olyan különböző megoldásokat érintettek, amik a megfontolást halasztani tették szükségessé, mind pedig az apostoli szék egyéb ügyei miatt a koronázás ügye valamelyest el lett halasztva. A pápa csodálkozik, hogy Lajos azt írta Talayrand Vasas Szt. Péter-titulusú kardinális papról, hogy András megöléséről előre tudott; ha a kardinális a Nápolyi Királyság ügyeibe a nepos-ai érdekében be is avatkozott, de ezt más jogának sérelme nélkül tette és emiatt nem kellene Lajosnak azt vélnie, hogy a kardinális e gaztettről tudott volna, v. annak felbujtója, tanácsadója, segítője lett volna; a kardinális ugyanis, hallván a gyilkosságról, fájdalma és szomorúsága jelét mutatta, ezért Lajos az alaptalan gyanúval hagyjon fel és higgye el, hogy a kardinális a Nápolyi Királyság ügyében sosem tenne szándékosan olyat, ami őt v. nemesi házát befeketítené. A pápa kéri Lajost, hogy magyar királyi elődei mintájára, akik a legtisztább odaadással a római egyházat követték, s megfontolva azon kedvezéseket és jótetteket, amiket ők a római egyháztól kaptak, maradjon meg az egyház iránti odaadásban, annak tanácsait és jótéteményeit elfogadva semmit ne tegyen, ami az egyház sérelmére lenne. D. Avinione, II. Id. Mart., pápaságának 4. évében. [1346 ] Hasonlóan [L] Károly király (V) fiának: István erdélyi hercegnek és Erzsébet királynőnek (V). D. ut supra.

Reg.: ASV. Reg. Vat. Vol. 139. föl. 218r-220r. nr. 978-980. (Df. 291 837.) K.: F. IX/1.370-373. (részlet); Theiner I. 708-710; Raynaldus XXV. 396-397. R.: Bónis, SZR. 1026. szám; Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 2363. szám.

126