Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

viselőik), valamint a szomszédok jelenlétében, ott ezen privilégiumot a káptalan mutassa be, és annak megfelelően e földet királyi mértékkel megmérve, v. ha mérni nem lehet, szemmel megtekintve iktassa a szepesi káptalannak, azon jogon, hogy e privilégium erejével a káptalant illeti, a maradék földet v. birtokot pedig, amiről Gems azt állította, Kathun-nak nevezik és az ő örökjoga, ha ezt a szomszédok és mások közötti alapos és pártatlan tudományvétel igazolja, iktassa Gerus-nak, más jogának sérelme nélkül, e földeket egymástól új határjelekkel elkülönítve, ha nincs ellentmondás; a felek egymásnak nem mondhatnak ellent, de ha ezt bárki más megtenné, a királyi ember idézze meg szept. 15-re (oct. Nat. B. virg.) a királyi jelenlét elé, a vitás földrész(eke)t ideiglenes jelekkel (signis pro metis positis) megjelölve királyi mértékkel mérje meg, v. ha nem lehet mérni, szemmel megtekintve becsülje fel fogott bírókkal az ország szokása szerint, majd a káptalan szept. 15-re tegyen a királynak jelentést - kiküldték tanúságul karpapjukat: Jánost, akivel ue. Rykolph mester fia: Miklós királyi ember (aki betegágyban fekvő apja helyett járt el az uralkodó anyja: a királyné írásos parancsát megkapva) aug. 27-én a mondott vitás földrészre ment, s mikor azt Gerus asszony, Tamás mester (a Scepus-i egyház kanonoka a káptalan ügyvédvalló levelével), valamint a szomszédok jelenlétében László király mondott privilégiuma alapján elkezdte bejárni, ennek során a nemes szomszédoktól, s más, bármiféle helyzetű és állapotú emberektől e földrészen és másutt megtudta, hogy e föld v. birtok, amiről Gerus azt állította Pál országbíró előtt és másutt, hogy Kathun-nak nevezik, s hozzá és elődeihez tartozott örökjogon, sosem volt Gerus elődeié, semmilyen címen nem tartozik Gerus-hoz sem; majd e földet minden haszonvétellel és a joga teljességével, azon határok alatt, ahogy azt a szepesi káptalan a mondott privilégium erejével eddig birtokolta, a káptalannak iktatta mint saját jogát, nem lévén ellentmondó. Az iktatásnak Gerus sem mondott ellent, ahhoz beleegyezését adta, visszavonva a perét az ügyben. D. f. III. an. oct. Nat. virg. glor., a. d. 1345.

E.: SA. Levoca. Szepesi kápt. mit. I. 7. 4. 11. (Df. 272 444.) Hátlapján azonos (...contra dominam filiam Demetrii filii Woytha Gerus vocatam...) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint kerek zárópecsét töredékei.

Emi.: a 606. számú oklevélben. Eltérő névalakjai: Tarkew, Rycolph, Kathon.

537. 1345. szept. 13.

Az egri káptalan előtt megjelent egyrészről Gerus (Potak-i Demeter özvegye, Petreuchsygreie-i Woytha fia néhai Demeter leánya), másrészről Kurythnuk-i Mihály fia: Lengen (diet.) Péter comes, a Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanja képviselője annak ügyvédvalló levelével, és Gerus elmondta, hogy ő rokonai hamis sugallatára és tanácsára a Scepus-i káptalant a Scepsi megyei,

322