Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

Cheunek folyó mellett fekvő birtok v. föld ügyében a király és országbírója elé perbe idéztette, hogy e földet a saját, Kathun nevű birtoka nevében a káptalantól visszakövetelje (recaptivare) és magának visszaszerezze. A per hosszan húzódott közöttük, ám mivel aug. 27-én (oct. regis Stephani) a Szepességben (terra Scepsiensis) lévén számos megbízható és érdemes embertől, valamint ismerettel bíró rokonaitól megtudta, hogy e birtok sosem volt az ő elődeié, s őhozzá sem tartozik semmilyen címen, ezért lelki üdve érdekében a pertől visszalépve e birtokot minden haszonvétellel és a joga teljességével, azon határok alatt, ahogy azt [IV.] László király (H) privilegiális oklevelének megfelelően ([1282. márc. 16.], /. Reg. Arp. 3137. szám) a Scepsi-i káptalan eddig birtokolta, átengedi (resignare) a káptalannak mint annak saját jogát, magának semmiféle jogot v. tulajdont abban a továbbiakban meg nem tartva, érvénytelenítve azon tilalmazó, tudományvevő, bírságoló és egyéb okleveleit, amik e birtok kapcsán a káptalan ellenében kerültek kibocsátásra. Ha jelen oklevelet visszaviszik, az egri káptalan privilegiális formában adja majd ki. D. f. III. an. oct. Nat. virg. glor., a. d. 1345.

E.: Dl. 3780. (Acta eccl. 38. 4.) Hátlapján más középkori kéztől: Kathwn, újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét körvonala.

Tá.: a 606. számú oklevélben. Eltérő névalakjai: Korythnyk, Lengel, Kathon. K.: Wagner I. 318-319; Katona, Hist. erit. IX. 424^126; F. IX/1. 309-311.

(mind E. alapján)

R.: Str.III.568.

538.1345. szept. 13. Sebenico

1345., ind. 13. [! 9: 14.], die XIII. Sept., Sibenicum-ban, Johannes Mauroceno Sibenicum-i comes, a Sibenicum-i bíró, néhány ottani tanácstag és más tanúk jelenlétében. A dózse és Velence biztosainak (Petrus Gradonico, Marcus Celsi, Nicolaus Sanuto) Maladinus, Clisa, Almisium és Scardona comes-e a maga és frater-ei: Pál és Deodatus comes-ek nevében, valamint Jakab Ostrovizia-i vicecomes, Pál Ostrovicia-i comes képviselője annak nevében megígérték, hogy károsítják és támadják a záraiakat addig, míg a háború tart, a záraiakat és segítőiket ellenségeiknek tekintik, s ha szükséges, saját váraikat és erősségeiket felajánlják, hogy oda Velence sereget helyezhessen tetszése idejéig (de e várak tulajdonában és joghatóságában Maladinus és Pál megmaradnak). Mindenkit ellenségnek v. barátnak tartanak, akiket a dózse és a velencei tanács annak tekint és megnevez. Ha Maladinus és Pál olyan megegyezéseket kötnek, amik révén megszerezhetik Tinin várát, a dózse és Velence Sclauonia-i hívei őket seregeikkel segítsék ez ügyben. Ha a Tinin-i várat visz- szaszerzik (recuperare) a magyarok kezéből, és Velence azt magának akarja,

323