Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
vegyék el azt tőlük, és személyük megszégyenítésével bűnhődjenek. Ha pedig a kamarások efféle aranyat v. ezüstöt vitetnek az országon kívülre bárhová is a jeleik és pecsétjeik alatt, v. másoknak megengedik, hogy kivigyék azt, azon [kamara]ispánok, akik pecsétjeit v. jeleit megtalálják az ilyen aranyon v. ezüstön, mint hamisítók, az ország hűtlenei és a királyi parancsok áthágói bűnhődjenek. 8. Ha bármely kamaraispán megyéjében v. provincia-iban a jelenlegi királyi pénzt rossz felügyelet miatt meghamisítanák, az szaporodni kezdene, és a kamaraispán e hamis pénzt nem törekedne lefoglalni és megsemmisíteni, azt a kamaraispánnak úgy fogják betudni, mintha ő maga hamisíttatná e pénzt. Ha pedig a kamaraispánnak a hamisítók megzabolázására nincs lehetősége, akkor ezek gonosztetteiről megtudva az igazságot a mondott 3 ember tanúsága alatt, e hamisítókat a királynak, a báróknak és az országnak név szerint nyilvánítsa ki és a királyt ezek kiirtására buzdítsa. 9. A királyi kamarák joghatósága alatt álló városiak a király és a bárók jelen adókivetésének (taxacio) megfelelően bizonyos összeget a királyi kamara pénzeiből a mondott időtartamon belül tartoznak ezüstre váltani, v. ezen pénz finomságát kamarai dénárokban kifizetni, ti. Zalankemen város 240, Engh 60, Nogolaz 25, Eztyan 30, Segusd, Aranyas, Labaad, Chehy a tartozékaikkal 100, Peech 50 márkát tartozik beváltani, v. úgy, hogy a városiak, miután megkapták a kamara új pénzében ezen összegeket, minden, a mérlegen 8 és fél pensa-t nyomó márkáért 1 márka finom ezüstöt adjanak a kamaraispánoknak, v. pedig semmit nem kapva minden márka finomságáért adjanak 4 pensa-t 10 teljes dénárral. Ha valamely város hanyag lenne a fizetésben, a kamarai feladatok mondott végrehajtói addig maradjanak a városban annak mérsékelt költségén a bíró és az esküdtek támogatásával, míg 12 márka bírsággal együtt a város a kamarahaszna fizetését nem teljesíti teljesen. Ha a bírók és az esküdtek nem adnak segítséget és a kirótt pénzt kamarahasznaként nem fizettetik ki a bírsággal együtt, akkor ők maguk a saját javaikból fizessék meg mindezt. 10. Minden szokott kamarahelyen: a bányákban (in montanis) és a városokban legyen egy királyi ház, ahová minden ember az aranyat és ezüstöt eladás, beolvasztás és beváltás céljából el kell vigye. És ha nyíltan v. titokban máshol történik az olvasztás, az eladás, v. a beváltás, és ebben a kamaraispánok bárkiket rajtakapnának, a mondott tanúk jelenlétében az ilyenek összes javait vegyék el és azok mint hűtlenek bűnhődjenek. 11. A bányákban (in montanis) sehol máshol, csak a királyi házban lehet megvizsgálni, hány karátos az arany, csak a kamarás teheti ezt meg ott, s a karátokat és a királyi jelet nyomja rá az aranyra. Akik ennek ellenében cselekszenek, a kamaraispánok a mondott büntetéssel sújtsák őket. 12. Ha a kamaraispánok bárhol a városokban v. falvakban pénzkészítőket találnának és őket el akarják fogni, akkor az adott város és falu bírója, esküdtjei és universitas-a tartoznak elfogni a kamaraispánok v. officialis-aik kérésére e pénzkészítőket, és a kamaraispánok ítéletére átadni. Az ez ellen cselekvőket ugyanazon büntetés sújtsa, mint a pénzkészítőket. 13. A királyi kamarák régi 148
