Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

szabadságának megfelelően minden szerviensük, officialis-uk és pénzverőjük felett a királyi kamaraispánok ítélkezzenek, s ha ezt elhanyagolnák, a királyi tárnokmester szolgáltasson igazságot a panaszosoknak. 14. A királyi kamarák ezen pénzei kibocsátása érdekében az egyházak főpapjai a tizedeket, debitum- okat és bármilyen bevételeket, az ország bárói, nemesei, és más, bármiféle helyzetű emberei minden bevételüket, ti. vámokat, földbéreket (terragium) és bármilyen collecta-kat az adósaiktól, jobbágyaiktól, vámszedőiktől és officialis-aiktól a királyi kamara pénzein fogadják el. A király is minden királyi és királynéi collecta-t, különösen a vámokat és a harmincadot, az egész országban ezen pénzekben szedi be és fogadja el. 15. Ha valakit a hivatalában eljáró kamaraispánok személye ellen elkövetett jogtalanságok, károk v. bántalmazások miatt a király, v. a tárnokmester jelenléte elé idéznének, az első határidőn további halasztás nélkül igazságot szolgáltatva kell az ügyet végleg lezárni. Ha pedig valakik a kamaraispánokat bírói úton perbe vonnák, az ő részéről a királyi tárnokmester szolgáltasson igazságot királyi hatáskörrel. 16. A királyi kamarák vagyonából és javaiból, amiket a kamarák officialis-ai bárhol is szállítanak földön és vízen, nem lehet vámot szedni. 17. Minden márkából kapjon 1 pondus-t dénárokban a pénzverő eszközök őrzéséért minden munkanapon az érsek embere, a tárnokmester embere pedig fél ferto-t, a királyi convencio összegén túl. Ha a kamaraispán minden munkanapon minden vert márka után a dénárok pondus-ait és a fél ferto-kat a mondott módon nem fizeti ki, v. ezt késleltetni akarná, az érsek embere és a tárnokmester embere a pénzverő eszközöket elzárhatja. 18. A királyi aula alkancellárjának a kamaraispánok fizessék meg a régtől szokott jövedelmeket, ti. 30 márkát az alábbírt fizetési időpontokban, leszámítva a notarius-ok munkáját. 19. A bárki által a kamarák officialis-ainak okozott jogtalanságokat és károkat a tárnokmester bírálja el. 20. A hamisítók és ezek segítői kapcsán az ország régi szokását őrzi meg a király. 21. A megyésispánok a szolgabírókkal nem több mint 3 márka új királyi dénárt követelhetnek és kaphatnak a kamaraispánoktól vásárok címén, ebből 1 márka a megyésispáné, 2 a szolgabíróké. A nemesek és bármiféle más helyzetű emberek, akiknek vásáruk van, vásáraik címén e kamarásoktól semmit nem követelhetnek v. kaphatnak. 22. Az érsek és a tárnokmester olyan embereket küldjenek a kamarák feladatai elvégzésére, akiknek birtokaik vannak, és ha érdemtelennek bizonyulnak, veszítsék el ezeket. 23. A kamaraispánok, akik a jövő évben a királyi kamarákat bérbe akarják venni, jan. 1-jén (die Strennarum) tegyék ezt meg, debitum-aikról személyesen számot adva a királynak. 24. Ha az előbbi artikulusok bármelyikének meg nem tartása és a királyi parancs áthágása, v. a kamara statutum-a megsértése miatt bármely embertől bárhol vagyont és javakat vennének el, azokat 3 egyenlő részre kell osztani, harmaduk a kamaraispánnak, harmaduk a megyésispánnak és a szolgabíróknak, harmaduk az érsek emberének és a tárnokmester emberének jusson. 25. Minden márkából, amit a megyékben kiróttak és beszedtek kamara149