Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
hogy mindenkinek vásároznia kelljen ezekkel. Ha pedig valamely kereskedő V. vásározó ember a kamaraispánok és officialis-aik megkerülésével váltja a régi dénárokat, v. azokkal vásározik, adásvételre kihelyezett áruinak elpusztításával bűnhődjön. 3. A kamara ezen dénárainak kibocsátása érdekében minden megyében annak határaiig (terminus) minden kapu után, amin át szénával és terményekkel megrakott szekér szokott járni, lakjanak bár többen e kapu mögött, v. akár csak egy személy is (hacsak nem olyan szegény, hogy nem tud fizetni), akik a mondott tanúk ismerete, v. a föld urai, v. azok officialis-ai eskü alatti állítása szerint fizetőképesek - leszámítva a király, a királyné, az egyházak és mások condicionarius-ait, továbbá a hadakozó szervienseket, akiket uraik az esküjük alól kivesznek, valamint az egyházakat, városokat és más kiváltságolt szabadsággal rendelkezőket az adókirovás (dicacio) megtörténte után 15 napon belül 3 új garast, v. 18 teljes új dénárt, v. 24 széles bécsi [dénárt] fizessenek kamarahasznaként a kamaraispánnak, ellentmondás nélkül; a mondott szabadságok azonban sértetlenül maradjanak meg. Ahol nincsenek kapuk, ott a kamarahasznát, aszerint, miként máskor is, a mondott 3 tanú rendelkezésének megfelelően ugyanezen időn belül fizessék meg. A városiak és más országlakosok, akik a mondott szabadságot bírják, a kamarahaszna fizetése alól legyenek kivéve, de csak akkor, ha a kamara mondott pénzeit maguk között, területeiken (tenutum) és birtokaikon forgalomban tartják, ellenkező esetben szabadságukat nem a király, hanem ők maguk sértik meg, és így a kamarahaszna fizetésére, miként más országlakosok, ők is kötelezve lesznek, ha a mondott 3 ember tanúskodása alapján ezt mind rájuk lehet bizonyítani. 4. A fizetőknek minden megyében 1 alkalmas helyet jelöljenek ki, és ha a jelenlevők a fizetők sokasága v. valamely más akadály miatt a kijelölt napon nem tudnak fizetni, bírság nélkül még 4 napig várjanak rájuk. Akik pedig hanyagul nem fizetnének, a mondott 3 tanú menjen azon birtokra, ahonnan a kamarahasznát nem fizették meg, időzzenek ott a nem fizető birtok mérsékelt költségén, mindenféle rombolás nélkül, míg a kamarahasznát 3 márka bírsággal ki nem fizetik nekik. Ha pedig a kamarahasznát ki nem fizető falvak népei v. urai a fizetés időpontja elmúltával a mondott 3 tanú elé a falun kívül járulnak a kellő összeggel, akkor a kamara feladatainak ezen végrehajtói az ilyen falvakban nem szállhatnak meg, és így azok a mondott elszállásolás és bírság alól szabadnak számítanak. 5. Az ezen fizetéstől ódzkodó, v. bárhogyan is a király rendelkezése ellen eljáró emberek, ha ellenükben ezt be lehet egyértelműen bizonyítani, a nem fizetők büntetéseivel bűnhődjenek. 6. A mondott tanúk a kamara feladataiban, ti. a megyék bejárásában és a kamarahaszna kirovásában személyesen járjanak el, nélkülük a kamaraispánok officialis-ai se végezhessenek kirovást. Ha pedig vakmerőén nem így cselekednének, és mindebben rossz fény vetülne rájuk, méltó módon viseljék. 7. Egy idegen v. hazai kereskedő se merészeljen aranyat v. ezüstöt eredetiben kivinni a királyi arany- és ezüstdénárokon túl, s ha valakiket ezen érnének, 147
