Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

Lukács comes a maga és uterinus frater-e: Gyula (Jula) nevében, és Pál megvallotta, hogy a Zabolch megyei Gegen birtokon levő része felét (amit korábban Lukácsnak és Gyulának az egri káptalan oklevelével elzálogosított) szüksége miatt nem tudja visszaváltani, ezért minden, e birtokrész-félhez tartozó haszonvétellel, ti. az ottani Szt. Kereszt-egyház kegyuraságának felével, szántóföldekkel, erdőkkel, berkekkel, kaszálókkal, rétekkel, halászóhelyekkel és mocsarakkal mind ugyannyi pénzért, amennyiért e fél birtokrész el lett zálogosítva, mind pedig további 50 márka garasért (minden márkát 50 garassal számolva) Lukácsnak, Gyulának és örököseiknek eladta, más jogának sérelme nélkül. Pál felesége: Cala [!].nemes asszony, Olivér leánya a konvent előtt személyesen megjelenve ezen adásvételhez hozzájárult. E birtokrész telki helyét (locus sessionalis) a felek oly módon osztották fel, hogy először Pál ezen birtokrészét mérőkötéllel (ligatura) kimérték, e telek (sessio) közepén két földhatárjelet emeltek, egyet nyugat, egyet kelet felől, és a telek északi fele, ahol a mondott egyház áll, Pál, déli fele pedig Lukács és Gyula részéül jutott. Minden egyéb haszonvételt és külső hasznot (usus extranee) közös használatra hagytak. Erről a konvent függőpecsétjével megerősített és chirographált privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in fe. Fabiani et Sebastiani, a. d. 1344.

Fk.: 1. Dl. 96 242. (Vay cs. berkeszi lt. 244.) Felül chirographált (ABC). Függőpecsét fonata.

2. Dl. 96 247. (Uo. 245.) Alul-felül chirographált (ABC). Függőpecsét és fonata. (Eltérő névalakjai: Gyurk, Chala)

39. 1344. jan. 21. Visegrád

[I.] Lajos király (H) István testvér, a bencés rendi Kolwsmonustra-i Boldogságos Szűz Mária-egyház konventje őrszerzetese - a maga, János testvér apát és a konvent nevében előadott kérésére - királyi benignitas-ból átírja és megerősíti az erdélyi káptalan 1342. máj. 13-i tudományvevő jelentését (l. Anjou-oklt. XXVI. 218. szám). D. in Wyssegrad, in fe. Agnetis, a. d. 1344.

Á.: Kolozsvár város, 1560. dec. 10. Dl. 28 061. (Kolozsmonostori konvent lt.)

R.: ZW. II. 15; Doc. Trans. IV. 169; Erdélyi Okm. III. 177. szám.

63