Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
mindenkit, akinek jelen kellett lenni) e föld, annak hasznai és az udvamokok birtokába és tulajdonába bevezettette, nem lévén ellentmondó; ezen Felwinch föld határai: ezen Wynch falu; Sust folyó; út; Kuen falu; Szentkirály (S. Rex) falu; ue. folyó; Műtőn; Telukzad-nak mondott hely; kaszáló; Bundrov nevű hely, ahol szomszédos a dénesi [!] (Dyonisiensis [9: dömösi, Dymisiensis]) egyház határával és a Pastuh-iéval; Tulgistue nevű hely, ahol szomszédos a Ligunii-nak mondott faluval, a vámépekkel; Nyr hegy; Zudtelke hely; Toutnetkuta hely; völgy, ami szomszédos az Eperies-i egyházzal; Mod [! 3: Orod] pap sírja; Chazar állóvíz; Maros; Micula rétje, ahol van 2 határjel, az egyik a Szt. Adalbert[-egyház]é, a másik az Eperies-i egyházé, s ezután a Wynch-i falunak van egy másik földje, ami fölött erdő van a Guchbrum hegyen, ahol van 2 határjel, az egyik Szt. Adalberté, a másik Gyn-é [! 3: Gyula-é]; Eurmenes folyó; nagybükkű hegy; Miroslow falu; Cachon hegy; Sichuzou. Az udvamokok nevei: Cuzma, Besu, Scesun, Scese, Andre, András, Fakas, Jakab, Hysce, Bundu, Kuké, Ruga, Regus, Warous, Farcas, Abel, István, Elendu, Zalos, János, Scegne, Leseu, Fele, Farkas, Sune, Torda, Búd, Such, Pouka, Ereu, Reuke, Bech, Theth, Cuzma, Ithew. A káptalan képviselői bemutatták továbbá Sándor comes néhai országbíró 1327. évi ítélethozó privilégiumát (1. Anjou-oklt. XI. 270. szám) Felwinch birtokról, ami többek között az országbíró, valamint László kalocsai érsek, a királyi aula kancellárja, Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i comes, Demeter királyi tárnokmester és Mykech [!], egész Sclauonia bánja függőpecsétjével volt ellátva, és amely szerint amikor az esztergomi káptalan az Aranos melletti Kyzd-i székelyeket Felwinch birtok miatt [I.] Károly király (H) specialis jelenléte elé perbe vonta, a per a király megbízásából Lampert mester országbíró, majd Tamás erdélyi vajda elé került, hosszabban húzódott, végül a király a pert rábízta Sándor országbíróra, az előbb mondott főpapokra és bárókra, valamint másokra, akiknek neve a privilégiumban szerepel; a káptalan képviselői bemutatták nekik László király előbbi (András király privilégiumát megerősítő) privilégiumát, bizonyos székelyek pedig universitas-uk nevében az erdélyi káptalan átiratában [1320. márc. 24., I. Anjou-oklt. V. 732. szám)] [III.] András király 1291. [márc. 12., /. Reg. Arp. 3712. szám] privilégiumát, ami megerősítette [IV.] László király [1289. szept. 18-i, /. Reg. Arp. 3534. szám] privilégiumát az Oronos és Morus folyó közti területnek a székelyeknek való adományozásáról; előbbi szerint András király hű szolgálataikért Feluinch földet más földekkel együtt más jogának sérelme nélkül a székelyeknek adományozta, mivel azonban az oklevél nem szólt arról, hogy a királyi ember törvényes eljárással iktatta-e földet a székelyeknek, v. hogy a király elvette-e azt a káptalantól és úgy adta a székelyeknek, ezért Sándor országbíró a bírótársaival több napig tanácskozva és az okleveleket megvizsgálva úgy döntött, hogy mivel a káptalan által bemutatott oklevél régebbi és azt két király (Béla, László) is megerősítette, és szerepel benne, hogy e földet a királyi ember a felsorolt határok alatt törvényes eljárással iktatta a káptalannak, a székelyek által bemutatott 405
