Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

hercegeivel kitört háborúban István mr.-t küldte Walsee, Austria hercegének bárója ellen, István Haburne várat megostromolva elfoglalta, Austria hatalmasait (potentes): a német (Theotonicus) Aluh-ot és Henthul-t, e vár urait foglyul ejtve onnan Károlyhoz küldte; e vár alatt számtalan rokonát és szerviensét ölték meg, miként ezt Lajos a bárói biztos elmondásából megtudta; majd István mr. egy oroszlán merészségével egy német hatalmas: Thusalth Pretolthsteyn nevű várát megostromolta, s elfoglalva felégette; számtalan hatalmas németet e várból Károlyhoz küldött fogolyként, s e vár alatt is igen sok rokona és szerviense halt meg; ezután amikor Károly Rascia felé indult Vros ellen erős hadsereggel, Miklós mr. e részek eretnekei (scismaticus) ellen át akart kelni az Abona vízen, de az eretnekek megtámadták, egyik lábát nyíllövéssel megsebesítették, miként ezt Lajosnak a bárók elmondták; Miklós javait és személyét nem kímélve a Károllyal ellenséges németek megtörésére Pochol vár és város előtt a Gyepuszeredahel nevű, Pethwar-hoz tartozó várat elfoglalta, minden területével együtt elpusztítva felégette, számtalan németet, akik Gyepuszeredahel várban voltak, elfogta és Károlyhoz küldte, s e vár ostromában, területei elpusztításában és felégetésében is igen sok rokonát és szerviensét ölték meg. Mindezen hű érdemek királyi keggyel történő viszonzásaképpen, noha István többre lenne érdemes, mindazt, amit István kért, Lajos neki, fiainak és örököseiknek adományozza örök birtoklásra. Jelen oklevelet visszavitele esetén privilegiális formában adja ki. D. in Wyssegrad, sabb. prox. an. domin. Letare, a. d. 1343. E.: Dl. 3564. (NRA. 581. 7.) Hátlapján természetes színű, kerek pecsét apró töredéke, nyomában: reláció Stephanii filii Laczk ex parte domini regis. K.: F. IX/1. 85-90; F. IX/1. 31-32. (kivonatos) R.: Thallóczy, Mo.-Szerbia 12; Bgl. V. 16. 123. [1343.] márc. 22. Az esztergomi kápt., miután Theuteus mr. királyi ajtónállómr., Bors-i c. elküldte nekik saját nyílt oklevelüket (1. 95. szám), azt kérésére függőpecsétes és chirographált privilegiális oklevelükben átírják. Kelt Tamás mr., az esztergomi egyház olvasókanonoka keze által, XI. Kai. Apr., a. d. ut supra. [1343.] E.: Dl. 76 694. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 221.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Felül chirographált (ABC). Barna zsinóron függött pecsétje elveszett. K.: Z. II. 59. R.:Z. VII/1. 95.