Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

A Saxard-i monostor konventje jelenti Miklós nádornak, a kunok bírájának, hogy levelének megfelelően Baan-i Benche fia: Miklós nádori emberrel kiküldték tanúságul Péter papot, akik márc. 19-én (f. IV. prox. scilicet in die medii Quadr.) a Fejér m.-i, Saar folyó mellett fekvő Woytha birtokot a szomszédok összehívásával, s különösen Bálint fia: Mihály, Zoym fia: Miklós, Pál fia: János, Hench fia János fia: Miklós mr. Woytha-i falunagya: László, Nagy (Magnus) Balázs és István fia: Fülöp (a Saar folyó túloldaláról) jelenlétében régi határai mentén bejárták, s ellentmondó nem lévén iktatták Wgaal-i Iuanka c. fia: Pál mr.-nek, [I.] Lajos (Lodowyc) király (H) országbírója prothonotarius-ának és leszármazottainak. A birtokot 3 napon át különítették el a szomszédoktól, addig e birtokon tartózkodtak. Hj.: hegy; út, ami Woytha-ról megy Hord-ra; Szentlénárd (S. Leonard) erdeje egy rókalyuk körül; Nyarrasweulgh nevű völgy; dombtető; Chunkakurtuel azon út mellett, ami Hord-ról megy Woytha-ra; Woytha falu előtti kaszáló; Chuthurhygy hegy; Nogrew; Gholch nevű hegy; Saar folyónál Mattacus (dict.) Péter réve; fűzfa; Saar folyó; Orew; Tyuysthu; Leenattow; Gyosberuk; út, ami Tautelek-re vezet; cserjebokor. D. sabb. die prox. an. domin. Letare, a. d. 1343. E.: Dl. 100 004. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Mise. Ugali 3. 2. 104.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint természetes színű, kerek zárópecsét apró töredéke. 125. 1343. márc. 23. Visegrád [I.] Lajos király (H) a győri kápt.-nak. A Poson m.-i Magyar-i Farkas fia: János bemutatta neki a kápt. oklevelét, mely szerint János Januk-i Domokos fia: Miklóstól Miklós nádor, a kunok bírája ítélete révén egy, e Magyar birtokhoz tartozó birtokrészt visszaszerzett, s Miklós a birtokrész becsértékében lett elmarasztalva a birtokrész jogtalan elfoglalása miatt; a nádor saját emberét a kápt. tanúságával kiküldte, hogy e földrészt a szomszédok összehívásával járják be, régi határjelei mellett újakat emelve és a szomszédos birtokoktól elkülönítve iktassák Jánosnak örök birtoklásra, s megtekintve és megmérve a birtokrész mennyiségét, minőségét, haszonvételeit, becsüljék fel e m. (provincia) szokása szerint; a nádori ember a kápt. tanúságával az előírt módon a szomszédos birtokoktól elkülönítette és 600 hold földnek mérte, az ottani erdőt 5 holdnyinak, a rétet és kaszálót 10 holdnyinak, a m. nemesei e birtokrészt azonban nem a m., hanem az ország szokása szerint akarták felbecsülni. János ezután kérte a királyt, hogy rendelje el: a nádor ítéletének megfelelően e földrészt a m. szokása szerint becsüljék fel. Az uralkodó, mivel tisztségéből fakadóan tartozik az országlakosoknak a