Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

Pál c. országbíró tudatja, hogy korábbi oklevele szerint a király emberei a pécsi kápt. tanúságai jelenlétében 1 [338.] nov. 15-én (quind. fe. OO. SS., a. d. 1 [338.]) [Chaba]gata birtokon - amelyről a felperes Kolus fia: Lachk mr. azt állította, hogy az örökös nélkül elhunyt Cosmas fia: Miklósé volt és a királyi adományozási jogkörhöz (collacio) háramlott, míg Péter fia: György ([János] fia: István képviselője) azt mondta, hogy ez Istváné és Weyk-i Miklósé, részben, mivel ők e Cosmas fia: Miklós generacio-i, részben pedig oklevelek erejével - a szomszédok és a felek v képviselőik jelenlétében [tartoztak] szabad helyzetű és bármiféle állapotú emberektől megtudni, vajon István és Weyk-i Pál fia: Miklós voltak-e Cosmas fia: Miklósnak annyira generacio-i, hogy Chabagata birtok örökjogon őket illesse, v. pedig e birtok nem hoz zájuk, hanem a királyi adományozási jogkörhöz tartozik, majd nov. 22-én (8. die) a felek a kápt. jelentését vigyék vissza. Akkor Lachk mr. kijelentette, hogy Chabagata birtokból egy részt Feyes (dict.) Pál bírságaiért, ti. 12 M. kétharmadáért birtoklásra megkapott addig, amíg Pál v. örökösei v. akiket ez még megillet, az ország szokása szerint ki nem váltják, s [bemutatta] Pál c. nyílt oklevelét 6 M. bírságról. A jelentés megtárgyalását és a birtokrész ügyét a felek [akaratából] ekkor Pál c. 1339. -re ( a. d. 1339.), innen jún. 6-ra (ad 22. diem fe. Penth.), onnan királyi parancsból 1340. jan. 15-re, a királyi had jan. 1-jére kihirdetett oszlásának 15. napjára (quind. residencie exercitus regii, a. d. 1340. ad diem Strennarum proclamate), majd a felek kérésére [és királyi] parancsból 1341. jan. 15-re, a királyi had jan. 1-jére kihirdetett oszlásának 15. napjára (quind. residencie exercitus regii ad diem Strennarum in preterito a. proclamate), végül [1341.] máj. 1-jére (oct. B. Georgii mart.) halasztó tta el. Akkor egyrészről Lachk mr., másrészről János fia: [István] és Pál fia: Miklós [nevében] a Pechwarad-konvent ügyvédvalló levelével Pál c.-nek bemutatták a pécsi kápt. oklevelét, mely szerint Simon fia Wz: királyi ember Lachk mr. részére, ill. István és Miklós részére együtt Phylpe mr.-rel és Mihály mr. dékánnal, a pécsi kápt. kanonokaival és tanúságaival [1338.] nov. 15-én Ch[abagata] birtokon a felek jelenlétében a birtok szomszédaitól, és más szabad állapotú és bármiféle helyzetű em berektől - Chatar-i Ipolit fiai: Miklós és László, Pál, Bekaturuk-i Dénes fia: János, Reu-i László, Reu-i Jakab fia: Mihály, Abulma-i Péter, Budmer-i Besenyő (Bissenus dict.) János, Gyznody-i Beke, Leus-i Jakab fia: Péter, Kekenus-i Pál fia: Miklós, Mik lós fia: Leukus, [Boya-i Deseu, Radus fia: György,] Iwan-i István fia: János, Sarugy-i Kelemen fia: István, Sarugy-i Lőrinc fia: Deseu, János Zekchu-i várnagy (Barana m.-i nemesek), továbbá Balathy-i Kis (Parvus) János, a Donolch-i hospesek, 8 Isip-i em ber, a Verusonoroch-i falunagy, 2 ottani hospes, a Zeleus-i falunagy, 2 ottani jobbágy, a Louch-i falunagy, 5 ottani ember (akik Péter fia: Tamás jobbágyai), Phyrich-i Cyko mr. officialis-a, 2 jobbágy, .... 6 ottani hospes (közrendűek; homines communes)