Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

nak, Termanus-nak és örököseiknek adományozta. D. sabb. p. fe. Corporis Christi, a. eiusdem 1342. E.: Dl. 63 670. (Görgey cs. görgői lt. 69.) Hátlapján későbbi középkori kéztől: rescriptum regis Bele super possessione Gebulfalua. Fehér-vörös zsinóron természetes színű, kerek, sérült, kopott függőpecsét. Má.: 1. Dl. 70 475. (Berzeviczy cs. kakaslomnici lt. 27.) Újkori. 2. Dl. 70 476. (Uo. 28.) Újkori. 3. Dl. 71 269. (Görgey cs. toporci lt. 33.) Újkori. K.: F. VIII/4. 603-604. 273. 1342. jún. 1. Damásd, a király vadászóhelye Mesko veszprémi püspök - soror-ja: Erzsébet királyné (H) aula-jának kancellárja - tudatja, hogy Judit apátnő, a veszprémvölgyi Boldogságos Szűz-egyház apácái konventje nevében [I.] Károly király (H) és a királyné elé járult Mesko jelenlétében, s elpanaszolta, hogy a Wesprim-i Boldogságos Szűz-egyház apácái népeinek tizedei már Szt. István, Mo. (H) első királya ideje óta e kolostorhoz tartoznak, erről oklevelei vannak, amiket kész bemutatni, s kérte, hogy saját jogaikban a püspök őket hagyja meg, engedve, hogy e népek tizedeit beszedjék. A király és a királyné ezután meghagyta Mesko-nak, más főpapoknak és az ország báróinak, hogy vizsgálják meg ezen okleveleket e tizedekről, s ha azok érvényesek, a püspök azokat erősítse meg s hagyja az apácákat jogaikban. Ennek megfelelően ők megvizsgálták a püspök elődei - Róbert, Pál és Péter veszprémi püspökök - privilégiumait, melyekben az apácáknak adták, visszaadták és megerősítették e tizedeket, a veszprémi kápt. és Fülöp néhai pápai legátus megerősítő oklevelét, Lodomér néhai esztergomi érsek oklevelét, melyben e tizedeket bírói úton megszerezte és Csanád esztergomi érsek nyílt oklevelét, melyben Mesko e tizedeket visszaadta. Ezekből felismerve, hogy e tizedek az apácákat illetik, és nem kívánván azokat a monostor jogának sérelmére megtartani, e tizedeket Mesko az apátnőnek és az apácáknak ismét visszaadja teljes jogú birtoklásra, ahogy azokat az ő püspöki elődei nekik adták. Erről Mesko ezen egyháznak és az apácáknak pecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. in Damas, loco venacionis regalis, sab. prox. p. fe. Corporis Christi, a. eiusdem 1342. E.: Dl. 3491. (Acta Jesuitica. Jaurin. 5. 15.) Á.: I. Lajos király, 1373. nov. 3. Dl. 5982. (Uo. 5. 14.) K.: F. VIII/4. 587-589. R.: Veszpr. Reg. 143.