Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

szám), a végrehajtók 1311. máj. 22-i válaszát (l. Anjou-okit. III. 65. szám), Miklós pozsonyi prépost 1326. aug. 22-i oklevelét, melyben Pál mr.-nek kanonokságot és prebendát adott (7. Anjou-okit. X. 348. szám), Mihály pozsonyi prépost 1335. febr. 24-i oklevelét, melyben káplánjának: Tamásnak egy megüresedett pozsonyi kanonoksá got és prebendá-t adott a kápt. egyetértésével, uő. 1335. aug. 22-i oklevelét, melyben apja: Tamás vajda kérésére Péter pozsonyi papnak adott megüresedett pozsonyi ka nonokságot és prebendát a kápt. egyetértésével (l. Anjou-okit. XIX. 82. és 520. szám), uő. 1339. jún. 24-i oklevelét, amelyben Synka fia: Mihálynak adott megüresedett pozsonyi kanonokságot és prebendát (l. Anjou-okit. XXIII. 364. szám), uő. 1341. febr. 19-i oklevelét, melyben ezen Zala-i Miklósnak adta a kápt. egyetértésével a Vörös Péter halálával megüresedett pozsonyi kanonokságot és prebendát (l. Anjou-okit. XXV125. szám), uő. 1341. jan. 7-i oklevelét, mely szerint a prépost kiskorúsága miatt korábban a kánonokkal ellentétes döntéseket is hozott a megürült kanonokságokról és prebendákról, így az efféle döntéseit most visszavonja, s ezentúl ezekről csak a kápt. egyetértésével dönt majd, egyúttal utasítja Tamás pozsonyi kanonokot, hogy Zala-i Miklóst üresedés esetén kanonokká fogadja be (l. Anjou-okit. XXV 11. szám.) . A per aznap este folytatódott, mikor is a felek a bíró elé állították tanúikat: Miklóst, a pozsonyi kápt. notarius-át, Tamást, az esztergomi érsek káplánját, Iwanca és Mihály pozsonyi kanonokokat, Engelschalcus-t, az ottani kanonokok káplánját, Jánost, az őrkanonok scolaris-át és Fábiánt (a felperes tanúi), ill. Tamás pozsonyi alprépostot, Péter pozsonyi őrkanonokot és Hosszú (Longus) János pozsonyi kanonokot (az alpe resek tanúi). Miután a tanúk az evangéliumokra esküt tettek, a bíró kihallgatásukat [1342.] jan. 14-re (prox. diem p. oct. Epiph. d.) tűzte ki. Akkor a felperes bemutatta Mihály pozsonyi prépost 1338. febr. 5-i (in fe. Agathe virg. et mart., a. d. 1338.) okle veiét, melyben Symigium-i János fia: Miklóst pozsonyi kanonokká fogadta, valamint Mesko veszprémi püspök Veszprémben, [1337.] szept. l-jén (f. II. an. fe. Nat. virg. glor.) kelt oklevelét, melyben jelentette Csanád esztergomi érseknek, örökös esztergo mi c.-nek, hogy levelének megfelelően írásban utasította Mihályt, a Chorchaw-i, Barnabást, a Gamas-i, Pált, a Symigium-i és Miklóst, a Vica-i egyház papját, hogy neme sektől és nemtelenektől tudják meg, hogy a veszprémi egyházm.-i Gulia-i János fia: Miklós nemes-e és törvényes házasságból (de legittimo thoro) született-e, majd a Symig-i konvent pecsétje alatt írásban tegyenek jelentést; e papok azt írták válaszként, hogy ők aug. 13-án (f. IV prox. an. fe. B. regis Stephani) Gulia faluban és a környékbeli falvakban nemesektől, nemtelenektől s más közrendű emberektől (communes homines) megtudták, hogy e Miklós klerikus és elődei mindig is nemesek voltak, Miklós törvényes születésű, s Gulia-n birtokrészei vannak. Bemutatta továbbá Anshelm Symig-i apát 1337. aug. 20-i (IV f. prox. p. fe. prenotatum [sabb. prox. p. fe. Ass. virg. glor.], a. d. 1337.) oklevelét, melyben jelenti Csanád érseknek, hogy levelének megfelelően Symig m.-ben megtudták, hogy e Miklós, akiről a pozso-