Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

nyi egyház kanonokai azt állították, hogy törvénytelen születésű, törvényes születésű birtokos nemes Gulia faluban. Bemutatta még a Symigium-i Szt. Egyed-konvent [1337.] aug. 23-i (in vig. B. Bartholomei ap., a. superius annotato) oklevelét, mely szerint Mesko püspök parancsából Gulia faluban megtudták, hogy Miklós, akit Mihály pozsonyi prépost pozsonyi kanonoki prebendába fogadott, Gulia-i, törvényes születésű nemes. Ezután a bíró, bekéretve a mondott tanúk vallomásainak másolatát (l. Anjou-okit. XXV 845. és 847. számok) a pert jan. 26-ra (ad crastinum Conv. B. Pauli ap.) halasztotta ülnökeivel v. tanácsosaival együtt, de akkor a bíró nem tudott jelen lenni, így a per a köv. hétfőn, jan. 28-án (dies lunae) folytatódott, mikor is Pál képviselő a tanúvallomásokhoz hozzáfűzte, hogy Miklós felperes számára a prebenda biztosítását a prépost még a bevezetése előtt visszavonta, mert a kápt. egyetértése nélkül ilyen biztosítás nem történhetett. A bíró a bizonyítási eljárást lezárva a pert ítélethirdetésre febr. 4-re (4. diem mensis Febr.) halasztotta, ám ez ekkor nem történt meg, hanem a peres felek l-l ülnököt választottak, hogy azok a bírónak tanácsot adjanak a döntésben, valamint mind a felperes, mind az alperesek képviselője benyúj tott egy libellus-t, amiben állításaik összefoglalása és a viszontválaszok szerepeltek. A per márc. 11-én (in die Lunae p. domin. Letare), majd márc. 13-án (f. IV) folytató dott, mikor még felolvasták a felperes kiegészítését saját libellus-ához, majd másnap a felperes kérte a tanúk újbóli kihallgatását, de azt a bíró elutasította, mire a felperes távozott. Henrik apát pedig, mint a perben XII. Benedek pápa által kinevezett bíró, a felek előadásait és válaszait, az okirati bizonyítást és a tanúállításokat megfontolva úgy ítélt, hogy Mihály prépostot, Zala-i Miklóst és képviselőjüket: Miklós [fia:] Pál pozsonyi kanonokot felmenti János [fia:] Miklós keresete alól, s a Vörös (Rufus) Péter halálával megüresedett kanonokságot és prebendát Zala-i Miklósnak ítéli, a felperes re örök hallgatást kiróva, ráterhelve alperesek költségeit. Az ítéletet felolvasták a mo nostor refektóriumában, a. d. 1342., ind. 10., 14. die mensis Mart., a bírói ülnökök és más tanúk előtt. Erről Chonrad [fia:] Péter császári közjegyző állít ki közokiratot, amire az apát ráfüggeszti pecsétjét. E.: SNA. Bratislava. Pozsonyi kápt. mit. E 9. 192. (Df. 273 019.) Függőpecsét vörös fonaton. K.: Str. III. 421-459; Békefi, Kápt. iskolák 379-381. (részlet) R.: Bónis, SZR 107. 106. 1342. márc. 15. Visegrád Pál c. országbíró az egri kápt.-nak. Neek-i Bench fia: Petheu Neek-i Acynctus fia Mik lós fiait: Bethlem-et, Györgyöt, Dávidot és Sándort megidézte Neek É felől fekvő föld -