Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

kanonokok felvétele és a megüresedett prebendák juttatása kizárólag a prépost joga (Pál: ez nem a prépost szokása, ezt csakis a kápt. egyetértésével teheti), számos pozsonyi kanonok így kapott kanonokságot és prebendát, s jelenleg is vannak ilyenek: Sán dor [fia:] János, Tamás (Mihály prépost vikáriusa), Miklós mr. fr.-e: János, Mihály és mások, s ez közbeszéd tárgya (Pál: csak a kápt. egyetértésével kaphatták meg), a felperest a prépost ellenségének tartja, felperes törvényes házasságból való, az iskolában buzgón tanult, jóhírű, tiszteletre méltó (Pál: egyik sem igaz), 1338. febr. 5. táján (circa fe. B. Agathe) Mihály prépost a felperest kanonokká fogadta préposti jogából és külö nős kegyéből (Pál: a prépost ilyet nem tehetett, a kápt. pedig ilyet nem hagyott jóvá), Tatamer fehérvári prépost, a királyi aula kancellárja és Iwanca mr. pozsonyi kanonok sollicitacio-jából (Pál: ez ellenkezne a fentiekkel), a prépost felperesnek, amikor kanonokká fogadta, pecsétjével ellátott igazolólevelet adott ki (Pál: mutassa ezt be), kanonoki felvételének senki nem mondott ellent (Pál: nem igaz), a prépost a felperesnek végrehajtókat rendelt, mégpedig Tamást, a prépost vikáriusát, Miklós mr.-t, a kápt. notarius-át és Iwanca mr.-t, a kápt. kanonokát, hogy biztosítsák neki a második meg üresedő prebendát (Pál: felperes mindezt bizonyítsa), ezután meghalt János pedagógus, kanonok, prebendarius, így az első prebenda megürült, majd 1341. febr. 17-én (XIII. Kai. Mart. a. d. 1341.) elhunyt \förös (Ruffus) Péter, a Szt. Márton-egyház plébánosa, a kápt. prebendarius kanonoka, febr. 19 -én (XI. Kai. Mart.) temették el a pozsonyi egyházban, így megürült a második prebenda is, s e prebenda jog szerint felperesnek jár, ebbe őt a temetés után Iwanca mr. bevezette, engedelmeskedve a prépost mandá túrnának (Pál: nem jár neki, s nem is vezethették be, mivel ezt csak a kápt. egyetértésével tehették volna meg, a kápt.-ban pedig ahányszor szóba került felperes kanonok ká fogadása, a kórusbeli stallum-a és a Péter halálával megüresedett prebenda neki adása, Iwanca kivételével mindenki ellentmondott a felperesnek, már a temetéskor a prépost speciális parancsával és a kápt. egyetértésével a kanonokságba és a prebendába Zala-i Miklóst vezette be a prépost saját vikáriusa által, megkapta a stallum-ot és a helyet a kápt.-ban, erről Zala-i Miklós megkapta a kápt. és a prépost pecsétes oklevelét, egyebekben pedig felperes mutassa be az általa említett préposti parancslevelet), a prépost stallumot adott neki a kórusban és helyet a kápt.-ban, s ez ellen senki nem tiltakozott (Pál: nem igaz és nem is adott), a prépost egyházi fenyíték terhe alatt meg parancsolta a kápt.-nak, hogy a kanonokság és a prebenda birtokába a felperest fo gadja be (Pál: nem igaz), Zala-i Miklós hatalmaskodva és törvénytelenül vezette be magát a felperesnek járó prebendába s a mai napig bitorolja azt, a felperes joga sérel mére (Pál: nem igaz). A per dec. 17-én (f. II. p. diem B. Lucie virg., 17. die mensis Dec.) folytatódott ezután, mikor is az alperesek képviselője bemutatta a köv. okieve leket: Gentilis pápai követ 1311. ápr. 7-i két oklevelét, melyekben Milisin-i Jánosnak kanonokságot adott a pozsonyi Szt. Üdvözítő-egyházban és három végrehajtót jelölt ki, hogy Jánost a kanonokságba és prebendába bevezessék^/. Anjou-okit. III. 37-38.