Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

emberét, akik [1339.] márc. 10-én (in 8. diei medii Quadr. tunc prox. venturis) szálljanak ki az említett birtokra, és a felek v. törvényes ügyvédeik jelenlétében tudják meg a fentiekről az igazságot az összes szomszédoktól, és a vizsgálat eredményéről a váradi kápt. oklevelében [1339.] máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart. tunc sequentes) a királynak tegyenek jelentést. A váradi kápt. Chalya-i Pál fia Péter és Hegmogos-i Alus fia János királyi emberek társaságában kiküldte tanúságtételre Demeter mr. budai cantor-t és Egyed mr. kanonokot, akik a fentiekről számos nemest és közrendű embert kifaggattak, majd a vitatott birtokot egy másik időpontban 120 M.-ra becsülték, és a királynak minderről jelentést tettek. Erre az országbíró úgy döntött: Lőrinc fiai: László és János Myke-i János fiai: Jakab és András, Kernen-i Pous fia András és egy másik Kemen-i Myko fia András és más határtársak társaságában százhuszad-magukkal tegyenek esküt [1341.] jan. 22-én (22. die residentie exercitus regii ad diem Strennarum nunc preteritum proclamate) királyi emberek és a váradi kápt. embereinek tanúságtétele mellett, hogy az illető birtok Tamashyda néven az ő örökölt birtokuk, majd erről váradi kápt. oklevelében 8 nap (8. die) múlva jelentést kellett tenni. A felek az országbíró e. megjelenve bemutatták a váradi kápt. oklevelét (1. 66. szám). Az országbíró az oklevél megtekintése után a felek kérésére engedélyt adott a békés megegyezésre. Az országbíró színe e. személyesen megjelenve egyik részről Tamás vajda, másik részről, Baldun fia Lőrinc fiai: János és László elmondták: egymás között oly cserében egyeztek meg, hogy Tamás vajda a szóban forgó birtokot összes haszonvételeivel Baldun fia Lőrinc fiainak: Jánosnak és Lászlónak adja örök birtoklásra cserében az ő Gömör m.-i Chamateluke és Coradfeulde nevű birtokaikért, akik azokat összes haszonvételeikkel Tamás vajdának adják, szavatosság vállalásával. Erre az országbíró írásban (scribendo) (1. 89. szám) felszólította az esztergomi kápt.-t a hj. és iktatás elvégzésére. Végül az esztergomi kápt. jelentést tett a királynak (1. 271. szám) a hj.-ról és iktatásról. Ennek megerősítésre az országbíró a vajda és örökösei részére autentikus függő pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wyssegrad, in oct. fe. B. Michaelis arch, a. d. 1341. E.: Dl. 3423. (NRA. 941. 8.) A hártyán sárga zsinóron természetes színű, pajzs alakú, ép fuggőpecsét. K.: AO. IV. 148-155. (100. szám). R.: Wertner, Nemzetségek II. 132.; uo. 215.; uo. 292. (mindhárom K. alapján). Ford.: Doc. Trans. IV. 58-62. (59. szám) (K. alapján) (román nyelvű). 714. 1341. okt. 6. u. Visegrád Pál országbíró értesíti a kalocsai egyház kápt.-ját: Teuteus mr. barsi c, felperes Bothmonostura, Woyas és Laak birtokainak a [székes-jfehérvári egyház kápt.-ja, alperes El és Elzekcheu birtokaitól való, ugyanő korábbi oklevele (1. 479. szám) értel-