Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

együtt, továbbá a Wrs és Pezey birtokokban nekik jutott részekből 100 hold földet, kivéve 5 holdat Pál alsó részen fekvő szőleje körül, amelyekről a prépost a veszprémi kápt. színe e. Pál javára lemondott amely földeket, telkeket és harangozót elődeik az említett egyháznak adományoztak, ők is neki adományozzák. Mihály fia Miklós pedig azokat a földeket és haszonvételeket, amelyeket az említett egyház elődei adományából bírt, és azt a 28 holdnyi földrészt a kút fölött, amelyet elődei egykor az Wrs-i prépostnak zálogosítottak el, ugyanezen egyháznak hagyja a maga és testvérei nevében, a veszprémi egyház e birtokokban levő jogát semmiben nem érintve. Továbbá Myske fiai összes okleveleiket, amelyeket Mihály fiaival szemben adattak ki, kivéve a veszprémi kápt. palotájukra (palatium) vonatkozó privilégiumát, ill. Mihály fiai hasonlóképpen összes okleveleiket, amelyeket Myske fiaival szemben adattak ki, kivéve az Ányos és Flórián földjeinek nekik történt adományozásáról szóló királyi és országbírói privilégiumokat, hatálytalanítják. Ennek megerősítésére és a felek kérésére a kápt. autentikus függő pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. János mr. olvasókanonok keze által, in oct. fe. B. Michaelis arch. prenotati, a. d. 1341. Mesko lévén a veszprémi püspök, királynéi kancellár, János mr. prépost a királynéi alkancellár, Márk az éneklő-, János az őrkanonok. A. E.: Dl. 99 993. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Örs 3. 2. 9.) Hátoldalán 16. és 18. sz.-i kéz írásával rövid tartalmi összefoglaló, a hártyán pecsételés nyoma nem látható. K.: Bátorfy, AZMT. 107-109; Zala I. 379-382. (256. szám). R.: Wertner, Nemzetségek II. 225.; uo. 292. (mindkettő K. alapján). 713. 1341. okt. 6. Visegrád Pál országbíró hírül adja: Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i és Neugrad-i c. felperes és Tamashyda-i Baldun fia Lőrinc fiai: János és László között per keletkezett, majd különféle halasztások után az ügyet 1339. jan. 13-ra (ad oct. Epiph. d, a. eiusdem 1339.) tűzték ki, amikor Tamás vajda nevében jegyzője (nótárius) [!], Péter mr. jelent meg a vajda megbízólevelével Lőrinc fiai: László és János ellenében, és elmondta: midőn Tamás vajda a Zarand m.-i Enderelaka birtokot, amit a hírhedt hűtlen Endere fia István birtokai közül királyi adomány címén szerzett meg, és amelyet Tamashyda birtoktól Dé felől a Fekete-Körös (Niger Krisius) folyó választ el, királyi ember és az aradi kápt. tanúságtétele mellett [1338.] jún. 9-én (f. III. prox. p. fe. S. Trinitatis, cuius tunc preteriisset revolutio annualis) birtokba akarta venni, Lőrinc fiai: János és László az iktatásnak ellentmondtak, aminek Tamás vajda tudni akarta az okát. Ők úgy válaszoltak, hogy a birtokot, amelyet Tamás vajda elvett Endere fia Istvántól Enderelaka néven, azt valójában Tamashyda-nak hívják, és sohasem volt Endere fia Istváné, hanem örökség jogán hozzájuk tartozik. Az országbíró írásban (scribendo) utasította a váradi egyház kápt.-ját, hogy királyi emberek társaságában küldje ki tanúságtételre