Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

nú-egyház megbízólevelével eléje járultak Reynold fia János fiai: Gergely, Bernát, Péter, Pál és László, valamint e Reynold fia László fia István ellenében, s elmondták, hogy midőn Aykay-i Péter fiai: Mihály és János atyafiukkal (fráter), Pállal a Péter fiait oklevelek tanúsága szerint örökség jogán megillető, közösen birtokolt Bihar m.-i Wasary és Gyarak birtokaik hj.-ra és Reynold fia János és László fia István Árpad birtokától való elhatárolásra az említetteket királyi ember által, a váradi egyház káp.-jának tanúságtétele mellett, a szomszédokat összehívva 3 évvel korábban ápr. 24-re (in fe. B. Georgii mart. cuius tunc prox. 3. preteriisset revolutio annualis) megidézték, az említettek Arpad-i officialis-a és villicus-a, János előadta: János nagyobb (maior) fia, Gergely a királyi udvarban tartózkodik, ezért távollétében testvérei és László fia István nem akarnak eljárni. Ezután 3 napig várták János fiait és László fiát, akik nem jöttek el. Ezért az említett birtokok hj.-át az Árpad birtok felőli oldalon elvégezték, de János fiai és László fia István távolléte miatt új határjeleket nem állítottak, hanem a régi határjelek mentén haladtak, amint az a váradi kápt. oklevelében olvasható. Mindezekről meg akarták kérdezni János fiait és László fia Istvánt. Erre Reynold fia János fia Gergely a maga és testvérei, valamint László fia István nevében az aradi kápt. megbízólevelével személyesen megjelenve elmondta: Árpad birtok őket örökség jogán, Wasary és Gyarak birtokok viszont Aykay-i Péter fiait oklevelek révén illetik meg. O, testvérei és László fia István készek Árpad birtok határait kiadni. Az országbíró erre írásban (scribendo) felszólította a váradi kápt.-t: küldje ki tanúságtételre 2 alkalmas emberét, akik a felperest képviselő Kystelukd-i Sámson fia István v. Buges-i János fia Péter, ill. az alperest képviselő Harkyan-i Koppan fia István v. Zyntha-i Kun (dict.) Miklós királyi emberek jelenlétében [1340.] máj. l-jén (in oct. fe. B. Georgii mart. tunc prox. venturis) szálljanak ki Wasary, Gyarak és Árpad birtokokra, a szomszédokat összehívva, a felek v. ügyvédeik jelenlétében a váradi kápt. korábbi, Aykay-i Péter fiai v. ügyvédjük által végzett hj.-ról szóló, és az országbíró pecsétfője alatt (sub capite sigilli nostri) kiadott oklevelét felmutatva Wasary és Gyarak birtokokat az oklevélben foglalt határok szerint járják be. Ha a felek egyetértenek, állítsanak új határjeleket, és azokat Árpad birtoktól elválasztva iktassák Aykay-i Péter fiainak. Ha nem értenek egyet, a vitatott földet határjelekkel megjelölve becsüljék fel, majd minderről [1340.] máj. 8-ra (ad 8. diem dict. oct. fe. B. Georgii. mart.) a váradi kápt. oklevelében a királynak tegyenek jelentést. A határnapon Aykay-i Péter fiai: Mihály és Peteu a maguk és testvéreik, István, János és László nevében a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-egyház konv.-je megbízólevelével személyesen, Reynold fia János fia Gergely a maga és testvérei, Bernát, Péter, Pál és László, valamint Reynold fia László fia István nevében az aradi kápt. megbízólevelével személyesen megjelentek, és bemutatták a váradi kápt. oklevelét. E szerint Buges-i János fia Péter és Zyntha-i Kun (dict.) Miklós királyi emberek társaságában Domokos, a ferences rendi Boldogságos Szüz-egyház kanonokja és Fülöp, a váradi egyház kórusának papja szálltak ki tanúságtételre [1340.] máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart. tunc preteritis) először Wasary birtokra, ahol a váradi kápt. országbírói pecsétfővel megerő-