Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

említett birtokfél elfoglalásától, bitorlásától és megszállásától. D. f. VI. prox. an. oct. Passce d., a. eiusdem 1341. E.: Magángyűjtemények. Velics cs. lászlófalvi lt. 5. (Df. 273 694.) K.:207. (1341. ápr. 14. e.) Gothard fia János Szabolcs m.-i alispán oklevele szerint Tamás fia Beke-nek ápr. 14-én meg kell jelennie színe e. EmL: a 210. számú oklevélben. K.:208. 1341. ápr. 14. Visegrád [I.] Károly király (H) hírül adja: a tárnokmr.-séget is viselő (gerens officium magisterii tavernicatus) Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i c. személyesen eléje járult Dalya-i Lupret fia Miklós c.-szel együtt, és előadták, hogy a Sebus város (civitas) határában, Erdélyben fekvő Kyszybul birtokot, amely egykor a néhai Henneng fia Lupret-é, e Miklós testvére fiáé volt, aki Tamás vajda elmondása szerint gyilkosságot, közbűntényt és sok más hűtlenséget követett el, majd ezek miatt az említett birtok a vajda kezére jutott, Miklós c. mint Henneng fia Lupret közeli hozzátartozója 100 tiszta ezüst M.-ért visszaváltotta. Ezért a 100 tiszta ezüst M.-ért és hűséges szolgálataiért a vajda kérte, hogy a király örök joggal adományozza azt Miklós c.-nek. A király megfontolván hűséges szolgálatait és a Tamás vajdának fizetett 100 ezüst M.-t, a Henneng fia Lupret hűtlensége miatt rászállt birtokot Miklós c.-nek adományozza örök birtoklásra, és megparancsolja Tamás vajdának és a vajdai méltóságot tőle öröklőknek, hogy Miklós c.-t, továbbá örököseit Kyszybul birtoklásában mindenkivel szemben, ideértve Henneng fia Lupret örököseit is, védje meg. D. in Wyssegrad, sabb. prox. an. oct. Passce d., a. d. 1341. E.: Dl. 30 013. (Gyfvár cista com. Szatmár 6. 3.) A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.: ZW. I. 515-516. (565. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 20-21. (24. szám) (ZW. alapján) (román nyelvű).