Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

Az esztergomi Szt. István király-egyház keresztes konv.-je jelenti [I.] Károly királynak (H): az István prépostnak és a Saag-i konv.-nek szóló korábbi oklevele (1. 197. szám) alapján Thuur-i Loránd királyi emberrel kiküldte vizsgálatra Imrét, kórusának clericus-át, akik visszatérve elmondták, hogy ápr. 12-én (V. f. p. fe. Passce d.) nemes és közrendű emberektől megtudták az igazságot. E szerint ápr. 4-én (in magna f. IV. prox. preterita) Latur ~ Lotur fia János a Saag-i prépost testvérének Egeg faluban levő házához ment, annak javaiból egy kardot és egy köpenyt elvett és a prépost testvérét a közöttük folyó per függése idején meg akarta ölni. Majd ugyanezen a napon a prépost Egeg-i jobbágya, Pál özvegyének házához ment, őt meg akarta veretni, mondván, ha kijön a házából, akkor lefejezi, továbbá a prépost ezen Egeg-i jobbágyának 1 lovát elvette, és déltől késő estig magánál tartotta, János testvére kérésére sem adta vissza, őt gyalázkodó szavakkal illette, és a lovat csak később adta vissza. A királyi ember az oklevéladó konv. tanúságtétele mellett Lotur fia Jánost, továbbá apját, Latur-t tiltotta a Saag-i prépost és konv. Egeg, valamint más birtokainak használatától és haszonvételeinek elfoglalásától. D. sabb. an. oct. fe. Passce d., a. d. 1341. E.: Dl. 3371. (Eccl. 31. 45.) Vízfoltos. A papíron természetes színű, mandorla alakú zárópecsét apró töredéke. K.:210. 1341. (ápr. 14. [v. u.J) Gothard fia János, Dausa fiai: Jakab és Pál mr.-ek, Zobolch-i c.-ek helyettese (vicegerens) és a m. 4 szb.-ja hírül adják: korábbi perhalasztó oklevelük (1. 207. szám) szerint Tamás fia Beke ápr. 14-én (sabb. prox. p. fe. Passce d.) tartozott színük e. választ adni Byri-i Tamás mr. ellenében, aki ekkor előadta, hogy Beke tanácsára Cine (dict.) Péter fia Miklós [1341.] jan. 10-én (IV. f. p. Epiph. d. nunc prox. preterita) az ő pey színű lovát, amit szolgája (famulus), Themehaza-i Kopolch őrizetére bízott, rabló módjára az éj csendjében elvette Beke tagadta a vádat, így fentieknek a törvényszéken velük ülésező nemesekkel együtt háromszor feltett kérdésére, miszerint Tamás hogyan akarja ezeket bizonyítani Beke ellenében, ő a bajvívást választotta a tanúállítás helyett, amit fentiek [a jelen oklevél kiadásának 15. napjára (quind. datarum presentium)] halasztanak. D , a. d. 1341. E.: Dl. 51 140. (Kállay cs. lt. 1300-945.). Erősen hiányos. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, a szakadt, hiányos papíron 2 természetes színű zárópecsét apró töredéke és egy harmadikra utaló bevágások. K.:R.: Kállay I. 140-141. (606. szám); Piti F., Szabolcs m. 80. (289. szám).