Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

489. 1340. aug. 16. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy Dryse fiát: Pétert, Iwan fiát: Borg-ot, György fiát: Demetert és Vid fiát: Draghen-t, a zágrábi egyház egykori predialis-ait, mivel azt állították, hogy nemesek, a király és az ország báróinak döntése szerint mint lázadókat elfogták és László zágrábi püspök kezébe adták át. Miután a püspök kegyesen elengedte őket láncaikból, a király színe elé járulva kötelezték magukat, hogy az ő és utódaik életében nem mennek a zágrábi püspökség területére, földjeire, bárhol is legyenek azok, s ha a püspök v. officialis-ai őket valamely püspöki földön találnák, joguk van őket elfogni. D. in Wyssegrad, f. IV. prox. an. fe. B. regis Stephani, a. d. 1340. Má.: AN. Liber privilegiorum. fol. 80. (Df. 283 555.) XIV. sz-i. K.: Smie. X. 570-571. 490. |1340.] aug. 17. Avignon [XII.] Benedek pápa Vsbeck-nek, a tatárok (Tartari) kánjának (princeps, imperátor). Örömmel fogadta a kán nuncius-ait: Petranust, társát: Albertet (a katolikus hit professzorait), valamint a kán elsőszülöttjének: Tynybeck hercegnek (dux) ferences rendi nuncius-át, a Mo.-i (V) Illést, akik szóltak a kán nagyságáról és hatalmáról, s kifejezték annak a pápa és az apostoli szék irányában táplált tiszteletét, s hogy a pápa Kitaj Birodalomba (Cathayense Impérium) küldött és a kán elé is járult követeit a kán fogadta, segítette, céljukhoz eljutni gondoskodott; emellett a kán engedélyezte a pápa biztatására, hogy a birodalmában élő keresztények egyházakat építhessenek, ill. azokat kijavíthassák, s hogy főpapok (antistes) és vallásos keresztények Isten igéjét hirdethessék, és az egyházi szentségeket a római egyház rítusa és szokása szerint kiszolgáltathassák; ezenfelül amidőn egyesek a kánt egy éjjel a palotája felgyújtásával meg akarták ölni, s ezzel hamisan keresztényeket vádoltak, a kán megmenekülvén a vádak hamisságát felismerte, e keresztényeket védelme alá vette és szabadon útjukra bocsátotta. A pápa örömét fejezi ki ezen Istennek tetsző cselekedetek miatt, kéri, hogy a kán kegyessége továbbra is áradjon a keresztények felé, biztatja őt a keresztény hit felvételére, s hogy buzgón munkálkodjon azon, hogy az égiek kórusához csatlakozzon. Ezért és a kán lelkének üdvéért könyörögni fog az Úrhoz. Kéri továbbá, hogy mivel értesült arról, hogy a kán alattvalói, ill. Mo. (V) és Lo. (P) királyainak officialis-ai és alattvalói között viszályok és háborúk szoktak kitörni a kán birodalma és a mondott országok határvidékein, álljon el ezen országok megtámadásától, s ha ezen királyok okoznának a kánnak v. övéinek jogtalanságokat v. megtámadnák őket, s erről a kán a pápát értesíti, a pápa igyekszik majd, hogy e királyok e jogtalanságokat a kánnak és alattvalóinak jóvátegyék. D. Auinione, XVI. Kai. Sept., pápaságának 6. évében. [1340.]