Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

K.: Str. III. 370. (Az egyházkarcsai egyházban őrzött E.-ről készült Knauz-féle Má. alapján.) Megj.: 1340-ben Drugeth Vilmos volt a nádor. Az oklevél inscriptio-ja Zsámboki (Gilétfi) Miklós nádorra utal, így a dátumban valószínűleg 1350-re korrigálandó elírás van. 470. 1340. aug. 1. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja előtt Kald-i Seueridus fia: László tilalmazta Chende (dict.) Miklós fiait: Lewkus-t és Miklóst Heghye nevü birtokuk eladásától, elzálogosításától, és bármiféle elidegenítésétől, mondván, hogy a szomszédságjogán e birtok őt illeti meg, ha azt Miklós fiai nem tudják megtartani maguknak. D. in oct. fe. S. Jacobi ap., a. d. 1340. Á.: Guti Országh Mihály nádor, 1467. márc. 4. Dl. 45 238. (Múz. Ta. Illésházy.) K.: —. 471. [1340.| aug. 1. Avignon [XII.] Benedek pápa [III.] Kázmér királynak (P). Értesült az uralkodó leveléből, hogy a tatárok (Tartari) álnok és barbár népe (natio, gens) azt gondolván, hogy Lo. — amely a keresztények végvidékén fekszik — megtámadására könnyű út nyílik, elhatározta, hogy az országot és annak keresztény lakóit lerohanja, elpusztítja és a katolikus vallást meggyalázza. Az uralkodó értesült arról, hogy a tatárok nyíltan fenyegetőztek, miszerint erejüket egyesítve mindezeket végrehajtják rövid időn belül, emiatt a király, figyelmezve arra, hogy Lo. a római egyháznak van közvetlenül alávetve, s hogy mind ő, mind országa lakói a római egyház hívei, a pápától segítséget kért. Ennek megfelelően a pápa engedélyezi, hogy a király a tatárok ellen, akik már korábban kegyetlenül pusztították Lo.-t és más hívő földeket és személyeket, a keresztet hirdesse Lo. és a saját védelmére; és más levelével (1. köv. szám) utasította a gnieznói (Gueznensis) érseket, a krakkói (Cracou) és wroclawi (Wratislau) püspököt, hogy ők v. megbízottjaik, és más egyházi v. világi személyek Lo.-ban, Mo.-ban (V) és Csehó.-ban (Bo) a tatárok és mások ellenében, akik meg kívánják támadni a királyt, Lo.-t és annak lakóit, helyezzék a kereszt jelét a hívekre. A pápa Isten, és B. Péter és Pál apostolok hatáskörével azon híveknek, akik az uralkodóval v. seregével saját személyükben és költségeiken 3 éven belül 1 évig e küldetésben részt vesznek (ill. magának a királynak is, ha személyesen a tatárok ellen indulna), továbbá azoknak, akik e feladatban meghalnak v. megsebesülnek, v. sebeikbe halnak bele, bűnbocsánatot engedélyez. Akik nem személyesen mennek, hanem költségeiken harcosokat (bellator) küldenek a mondott idő alatt, ill. azoknak, akik mások költségén, de saját személyükben mennek, ua. bűnbocsánatot engedélyezi. Végül az uralkodót buzdítja, hogy erős lélekkel bátorítsa alattvalóit. D. Auinione, Kai. Aug., [pápaságának] 6. évében. [1340.] A.