Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

asszony Miklós c. fiainak Sarus m.-i Belcella nevű birtokába jogtalanul jövevényt (advena homo) vitt az ö akaratuk ellenére, emellett, mivel Kathus Lőrinctől született leánya: Kengue voltaképpen Miklós c. fiai soror uterina-jának leánya, ezért Miklós c. fiai készek Kengue-t ezen idegen kézből magukhoz fogadni. Erre Katus képviselője azt felelte, hogy Katus Tamás mr.-t nem mint jövevényt, hanem mint férjét, akivel törvényesen házasságot kötött, vezette Belcella birtokba, és ott mint a saját jogában és birtokában tartózkodik, Kengue pedig nem idegen kéznél van, hanem Katus gondoskodik róla; emellett bemutatta az egri kápt. 1303-ban kiadott privilegiális oklevelét, amely szerint Rophoyn fia: Lőrinc és felesége — vagyis Katus anyja — és örököseik megkapták a Szepes (Scepes) m.-i Belcella birtokot annak minden haszonvételével és tartozékával örök birtoklásra Ewgen-től és annak fiától: Jánostól. Ezzel szemben Miklós fiainak képviselője bemutatta a néhai Lampert országbíró 1322-ben kiadott privilegiális oklevelét, amely szerint Peryn-i Miklós c. Danus fiával: Miklóssal azügyben pereskedett, hogy Danus fia: Miklós ezen Miklós c. Ryhnou nevű birtokán hatalmaskodva megszállt, valamint annak Kaliua és Belcella nevű birtokait elfoglalta, 100 M. collecta-t beszedett ezekben, s ezen túl még 100 M. kárt is okozott — ezt Miklós c. tanúbizonyítással igazolta is, így Lampert országbíró bajvívást ítélt, ám Danus fia nem jelent meg és bajnokot sem állított maga helyett, ezért az országbíró a mondott birtokokat tőle elvette, és Miklós c.-nek visszaadta Miklós birtokai harmadával együtt. Mivel más vonatkozó oklevél nem került bemutatásra, János főesp. úgy határozott, hogy mivel Lampert privilegiális oklevele Miklós c. fiai helyzetét e perben nem könnyíti, ráadásul a Katus képviselője által bemutatott privilégiumnak sem mondtak ellent, ezért úgy ítélte meg, hogy Belcella birtokosa Katus, aki férjét joggal és törvényesen vezette be e birtokba. Kathus ugyan törvényesen másodjára is férjhez ment, férje ezzel Kengue mostohaapja lett, mivel azonban jövevény, Kengue-t talán nem olyan jól védi és oltalmazza, mint Kathus közelebbi rokonai (proximi in linea propinquiori sibi connexi), ezért megtekintve a kánon- és római (civile) jog szövegét, a főesp. a leányt kivette anyja gondoskodása alól és avunculus-ainak: ezen Istvánnak és Miklósnak, ill. nagyapjának (avus): Miklós c.-nek rendelte átadni. Mivel azonban Kathus a leányt nem engedte át, ezért őt bírságokban marasztalta el, de ezek mértékének kiszabását az ország báróinak döntésére bízta. Tá.: a 299. számú oklevélben. K.: —. Megj.: Az 1303. évi oklevelet 1. Anjou-okit. I. 520. szám, az 1322. évi oklevelet pedig Anjou-okit. VI. 910. szám alatt. 262. |1340.1 máj. 1. Kolozsmonostor Péter erdélyi alvajda előtt [korábbi oklevelének megfelelően] máj. l-jén (oct. fe. B. Georgii mart.) megjelent Monustur-on Wos (dict. Wos senior) Miklós c., ill. Wos (dict.