Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
faluból Mechnek faluba vivő út közelében új hatáijel változatlan szomszédság mellett, átmenve az úton folyamatos hatáijelek mentén É felé, nagy út Scenthelsebuth faluból Karka faluba, közelében 2 régi hatáijelben É felől Miklós mr., Ny-ról Mechnek és Karka falvak szomszédsága, az úton Ny felé, erdő, abban korábbi vízfolyás medrénél 2 földjei, amelyekből a Ke-re lévő Miklós mr., a másik pedig Mechnek és Carka falvak határát jelölik, át az árkon É felé, 3 szögletjel bennük hársfákkal, változatlan szomszédság jelölésére, innen elválva Scenthelsebuth falu hatáij eleitől eléri a Karka folyó közelében a Scenmartun faluba vivő utat, az út 2 oldalán 3 hatáijelben Ke felől Miklós mr. Hethkutus szerzeményi birtokának, Ny-ról és É-ról pedig a királyi őrök szomszédsága, innen az úton É-nak megy folyamatos oldaljelző határjelek mentén az egyik Hethkutus nevű, más néven Zathafolua nevű faluig, amelynek szélén É felől kereszttel jelölt útnál újonnan emelt határjel, amely Ke felől Miklós mr., É-ról pedig az őrök szomszédságát jelöli, a Karka faluból Scenmartun-ba vezető nagy úton tovább Ke felé, az úttól É-ra 2 határjel, amelytől Dé-re Miklós mr., É-ra pedig a nevezett Kopoz birtoka különül el, újabb, az út mentén e szomszédságot jelölő, É-ra eső határjel, majd megint egy az erdőnél, az erdőben az úton Kaluzkuta nevű forráshoz ér, az út mellett Dé-ről emelt új határjel, benne tölgyfa, amely Dé-ről jelzi Miklós mr., É-ról pedig Kopoz földjét, az úttól Kaluzkuta völgybe kanyarodik, abban Ke felé halad, 2 szögletjel, amelyek Dé felől Miklós mr., É-ról Kopoz mr., Ke-ről pedig a szentpéteri (de S. Petro) nemesek birtokát jelölik, a völgyben Ke-nek tartva az erdőben elér egy másik völgyet, ott 2 határjel, amelyek Dé felől Miklós mr., Ke felől pedig a szentpéteri nemesek szomszédságát jelzik, a völgyben Dé-nek fordul, az Ohumukscele nevű erdőben folyamatos oldaljelző határjelek változatlan szomszédságot jeleznek, a völgyben tovább Dé-nek kereszttel megjelölt úthoz ér, ott új határjel, benne tölgyfával, ez Dé-ről Miklós mr. Zathafolua falujának, Ke felől pedig a szentpéteri nemeseknek a szomszédságát jelzik, innen dombon tovább Dé felé folyamatos oldaljelző határjelek mentén, Zathafolua-ból Szentpéter faluba vivő nagy út, Dé-re az úttól 2 szögletjelben Miklós mr. Dé-re, a szentpéteri nemesek É-ra eső birtokának szomszédsága, Ke-nek tartva az úton újabb határjel változatlan szomszédságot jelez, tovább Ke felé, az úttól Dé-re határjelben tölgyfa ugyanazon szomszédság jelzésére, az út eléri a Kutus-ból Szentpéterre vivő másik utat, azon tovább, kereszttel jelölt újabb útnál Dé felől új határjel Miklós mr. Dé-re, s a szentpéteri nemesek É-ra eső birtokának elhatárolására, az úton tovább Ke felé, az úttól É-ra 2 határjel, egyikükben tölgyfa, amelyek ugyanazon szomszédságot jelölik, az úttól É felé fordul, szántóföldön földjeiben Miklós mr. Ke-re, ill. a szentpéteri nemesek Ny-ra eső birtokának elkülönülése, a Jarsa faluból Szentpéter faluba vivő nagy útnál a szántóföld szélén határjelben tölgyfa, amely változatlan szomszédságot jelez, rét közepében régi határjel, mellette újat emeltek, benne tölgyfa, amely Miklós mr. Ke-re fekvő Myhne nevezetű szerzeményi faluját választja el a szentpéteri nemesek Ny-ra eső birtokától, tovább É felé folyamatos oldaljelző határjelek mentén, bennük tölgyfákkal, amelyek a Ke-re eső 171
