Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

ezek mellett elébe tárták még a [pécs-]váradi konvent 2, továbbá a szekszárdi konvent 1 oklevelét a szóban forgó birokvisszaadás elmulasztásáról. A bemutatott iratok az ügyet a következőkben világították meg: Wozsar-i ~ Woszar-i Compoldus fia: Miklós perbe hívta a királyi jelenlét elé az említett Imrét, Egyedet, Tuteus-t és Wezzeus-t, amelynek tárgyalására végül királyi perhalasztó levélben [vö. Anjou-okit. XII 244. szám] kitűzött 1328. máj. 8-i időpontban került sor. Ekkor országbírói ítélőszéke e. [/. uo. 275. szám] a szekszárdi konvent ügyvédvalló levelével Miklóst képviselő Péter fia: Jakab olyan panaszt tett a Bechey-rokonsággal szemben, amely szerint azok 10 évvel korábban [1318.] ápr. 18-án (III. f. prox. an. fe. B. Georgii mart., cuius iam 10. pertransisset revolutio annualis) erőszakkal elfoglalták Compoldus fia: Miklós Laak birtokát, s jövedelmeit elragadva azt azóta is birtokukban tartják. A megvádoltak képviseletét országbírói ügyvédvalló levéllel ellátó Lukas mr. erre úgy válaszolt, hogy nem Laak-nak, hanem Wyfolu-nak ~ Wyfalu-nak hívják a szóban forgó birtokot, s az a Bechey-ek Feldwar birtokához tartozik, ám éppen Miklós az, aki a Bechey-ek törvényes tilalmazása ellenére, függőben levő perük közepette odaadta a vitás birtokot Lugretus fia: János mr.-nek, Barana-i c.-nek, s Lukas ügyvéd bizonyítva szavait bemutatta a budai kápt., valamint a [budafél-]hévízi és a [pécs-]váradi konventek vizsgálati leveleit [vö. uo. 9., 24. sz. oklevelekkel]. Az országbírónak Miklós ügyvédjéhez intézett kérdésére, hogy ti. a per tárgyává lett birtok kinél van éppen, Jakab ügyvéd azt felelte, hogy mivel Miklós meg volt győződve a kérdéses ingatlanra vonatkozó birtokjogáról, ezért elvette per közepette a Bechey-ektől a birtokot, s iktatta azt Lugretus fia: János mr.-nek, így most már csak az elragadott javak u. kér elégtételt Imre mr.-től és hozzátartozóitól. Mivel Jakab ügyvéd az országbíró háromszor feltett kérdésére is elismerte, hogy Miklós per közepette kivetette a Bechey-eket a szóban forgó birtok uralmából, és mégis úgy adta elő az ügyet, mintha Imre mr. és hozzátartozói lennének az erőszakos foglalók, ezért az ítélkezésben részvevő bárókkal és nemesekkel együtt úgy döntött, hogy Miklós [1328.] máj. 29-én királyi ember közreműködésével és a szekszárdi konvent tanúskodása mellett köteles visszaadni az elvett birtokot a Bechey-ek kezére, továbbá az erőszakos elvételért [1328.] jún. 5-én a hatalmaskodás bírságját, 50 M.-t is meg kell fizetnie részint az országbírónak, részint pedig perbeli ellenfeleinek. Mindamellett az ítélet meghagyta a lehetőségét, hogy Miklós a bírság megfizetése u. ismét felvegye a pert a szóban forgó birtok és egyéb keresetei dolgában a Bechey-rokonsággal szemben. Mindezek alapján az országbíró tanút kért a szekszárdi konventtől Rophayn fia: István v. Zapud-i Miklós királyi emberek valamelyike mellé, hogy az ítéletben foglalt birtokvisszaadást foganatosítsák, egyben írásos jelentéstételre szólította fel a konventet, amely levelet [1328.] jún. 5-én voltak kötelesek a felek bemutatni előtte. A kitűzött napon Miklós helyett országbírói ügyvédvalló levéllel Iwan pap, a Bechey-ek helyett pedig - szintén országbírói ügyvédvalló levéllel - Lőrinc jelent meg a bíróság e. A szekszárdi konvent bemutatott jelentéséből kiderült, hogy a birtokvisszaadás napján a Bechey-ek megbízott emberei hasztalan várakoztak a helyszínen, Miklós