Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Á.: 1. a 152. számú oklevélben. 2. Á. 1. > szepesi kápt., 1353. nov. 25. Dl. 41 230. (Múz. Ta. 1897. 49.) Má.: SNA. Zay-Kális cs. lt. Thurzó-Révay cs. lt. 59. T. 10b-lla. (Df. 265 947.) (Á. 1-ről; 18. sz.-i.) K.:43. 1330. jan. 17. Eger Csanád egri püspök emlékezetül adja: generális vicarius-ának, Péter mr. Sombon-i főesp.-nek a memoriális oklevele értelmében (1. 26. szám) Kompoldus fia Pál fia: Imre (Emiricus) mr. köteles volt jan. 13-án (in oct. Epiph. d.) színe e. megjelenni a néhai Tamás fia László özvegyével, Bodun c. leányával szemben. A kitűzött napon az említett nemes asszony képviseletét érvényes ügyvédvalló levéllel ellátó János fia: Miklós bejelentette, hogy az özvegy az apja volt birtokai - Gyrke, Gyrgy, Buken és Ian birtokok - u. őt illető leánynegyed kiadásáért perli a püspök e. ugyancsak megjelent Imre mr.-t, miután Bodun c. említett birtokait hű szolgálatai jutalmául ő kapta meg a királytól adományba. Erre Imre mr. azt felelte, hogy az özvegy járandóságaként követelt birtokhányadot az említett földjavak törvényes becsűje nyomán részint készpénzben, részint átadandó javak becsértékén kívánja magához váltani, ám ehhez János fia: Miklós - ragaszkodván a leánynegyed birtok formájában történő kiadásához - nem járult hozzá. A kialakult helyzetben a püspök - nehogy valamiféle új gyakorlatot érvényesítve az ország szokásával ellentétbe kerüljön - mind az ítélkezésbe bevont kápt. véleménye, mind a felek egyetértése alapján olyan döntésre jut, miszerint a felek máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart. iam venturis) jelenjenek meg a király v. az országbíró színe e., s ott szülessék döntés az ítélkezésbe bevont bárók és nemesek véleményét is kikérve annak vonatkozásában, hogy vajon ragaszkodhat-e az özvegy a leánynegyed kizárólag földjavak formájában történő kiadásához, avagy Imre mr. készpénzben, ill. javak becsértéke szerint megválthatja a birtokokból az özvegy által magának követelt hányadot. A döntést tartalmazó királyi, ill. országbírói oklevéllel a felek jún. 3-án (in oct. Penth. subsequentibus) tartoznak ismét a püspöki ítélőszék elé járulni, ahol végső döntés születik majd az ügyben. D. Agrie, 5. die termini supradicti, a. d. 1330. E.: Dl. 57 296. (Sóvári Soós cs. lt. 97.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárópecsét nyoma. K.: AO. II. 459-460. (401. szám) (kihagyásokkal). R.: Bónis-Balogh 92. (833. szám).