Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

I. Károly király oklevele szerint a Chollokuz-i Peten birtokbeli Myko fia: Miklós, Tamás fia: János, Simon fia: Pál, Bodolou fia: Márton, Scemes fia: István, János fia: Domokos és Scumba fia: Buhte kötelesek jún. 4-én (in crastino fe. S. Trinitatis) a győri kápt. e. 7, szomszédaik közül kikerülő eskütárssal együtt esküvel bizonyítani, hogy tudtukon kívül vonták használatukba a margit-szigeti apácák 20 holdnyi földjét kaszálóval és legelőterülettel együtt. Emi.: a 318. számú oklevélben. K.:316. (1330. jún. 4. [v. 5.J e.) I. Károly király levele szerint az egyik részről Polyan-i Bese fia: Pál és fiai: László és Benedek között, a másik részről pedig Arukkuz-i Hudus fia János fiai: Pál, János és Miklós fiai között Zalak birtok kapcsán fennforgó perben a felek kiegyezhetnek egymással a vasvári kápt. e. jún. 3. u. ( p. oct. Penth.) ismertetendő, fogott bírák által hozandó ítélet alapján. Emi.: a 319. számú oklevélében. K.: Bgl. IV. 77. (144. szám) (Eml.-ben). Megj.: Az oklevél keltének terminus ante quemjével kapcsolatban 1. az említő oklevél megjegyzését. 317. (1330. jún. 4-jún. 11. között) A pécsi kápt. Pál országbíróhoz intézett jelentése szerint Bereck fia: László az or^ szágbíró rendelkezésének (1. 247. szám) eleget téve a kiküldött országbírói ember, Jakab fia: Mihály, valamint Boorch pap, kápt.-i tanú jelenlétében Zekul birtokon jún. 4-én (2. die fe. S. Trinitatis) tizenötödmagával, nemes eskütársakkal együtt a szokást követve - azaz mezítláb és a fejük fölé földet téve - letették az esküt a per tárgyává lett 2 földrészre, amelyekről ezáltal bizonyítást nyert, hogy semmiben sem tartoznak királynéi conditionarius-okhoz, mivel azok egyike korábban Chop-i Leustachius és Solyag-i Sándor örökségi jogú birtoka volt, míg a másik hajdan - szintén örökségi jogon - Opsa fiát: Istvánt és nemzetségét illette meg, amint az elsőről a székesfehárvári kápt., a másodikról pedig a szekszárdi konvent privilégiuma szolgáltat bizonyságot.