Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

emelt azon panaszát, miszerint polgártársaik, a Szentlászlónak (S. Ladislaus) is nevezett Csütörtökhelyre (Quintum Forum) való hospes-ek pénzért bizonyos örökségi jogú földrészeket megvásárolván aranyadásra kötelezett, m.-én kívüli nemesektől (a nobilibus extra provincialibus, censum cum auro persoluere debentibus), emiatt őket a szepesi vár alvárnagya kiváltságuk ellenére a maga ítélőszéke előtti megjelenésre kényszeríti, és a panaszt tevő polgárok be is mutatták számára a kiváltságaikat tartalmazó, tőle elnyert privilégiumot, amely többek között azt tartalmazza, hogy valamenynyi jogesetben földbírájuk (iudex terrestris) tartozik ítélkezni fölöttük a szepesi c. közreműködésével (mediante nostro comite). Ennek megfelelően felszólítja a címzettet, hogy miután ő a szóban forgó hospes-eket megillető kiváltságok csorbítatlan érvényesülésén őrködik, a szepesi c. alvárnagya is tartózkodjék e hospes-eknek az elmondott okból eredő háborgatásától. D. in Vissegrad, domin. Iudica, a. d. 1330. Má.: SA. Levoca (Lőcse). 16 szepesi város, Igló, A-Z, 18a-18b. (Df. 265 517.) (18. sz.-i). K.: Katona, Hist. crit. VIII. 628-629. (109. fejezet); Wagner III. 207.; F. VIII. 3. 439440. (182. szám) (Wagner-Jankovics gyűjt.-e nyomán); Schmauk, Suppl. 78-79. (53. szám); Juck 117. (138. szám) (téves márc. 15-i napi dátummal). 168. 1330. márc. 25. Jakab, a Turuch-i Boldogságos Szűz-monostor prépostja s ugyanazon hely konventjejelentik [I.] Károly királynak (H), hogy teljesítvén a márc. 11-i parancslevelében (1. 140. szám) foglaltakat, tanút adtak Damianus fia: Péter királyi ember mellé, akik elvégezték Lybula birtok hj .-át, s mivel ellentmondás nem merült fel, a birtokot Chyn és Gergely, továbbá frater-eik tulajdonába iktatták. Hj.: prima meta incipit a fluvio Lybula et ascendit ad partém orientalem veniendo paululum deciinat ad quendam fontem et de illo fonté deciinat ad partém meridionalem et cadit in quendam fluvium Jelsoupothok dictum iuxta terram filiorum Chakan, de quo rivulo transeundo tendit ad unum Gozd ad arborem quercus iuxta metas Bogomerii et [de] ipsa quercu descendit ad alium rivulum, qui rivulus cadit in fuvium Lybule predictum et per eundem decurrendo venit adpriorem metam et ibi terminatur. D. in domin. Judica, a. d. 1330. A.: a 188. számú oklevélben. K.:Megj.: Vö. a következő, 169. számú oklevéllel, amellyel szövege - az eljáró királyi ember neve, ill. a hj. kivételével - megegyezik. Utóbbi eltérésben leli indokát a hj. szövegszerű közlése. Az azonos tárgyú, azonos napon kelt jelentés közül az egyik nyilvánvalóan hamisítvány. Ha a 2 irat egyike hiteles, úgy e fenti irat tekinthető annak. Mivel a szövegegyezések - amelyek itt-ott a hj.-ban is felis-