Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

664. 1329. dec. 29. A nyitrai kápt. emlékezetül adja: a korábbi memoriális nyílt oklevelében foglaltak szerint Buken fia: Jakab c., Zeeg-i nemes zálogba adott birtokait, nevezetesen Zomola birtokot 2 hozzá tartozó Waroubereky (Waroberky) és Dedacherdei (Dedacherdey) nevű erdővel együtt, továbbá Hygfaluteleke (Hegfoluteleky) birtokot köteles volt dec. 25-én, ill. a következő napokban (in fe. Nat. Christi et diebus suis subsequentibus) 10 M. bécsi dénár megfizetésével Péter fia: János mr.-től kétszeres összegű büntetés terhe alatt visszaváltani, kötelezettségének azonban nem tett eleget, meg sem jelent, s nem is küldött senkit maga helyett, noha János mr. 4 napon át várt jövetelére a kápt. e. D. 5. die termini prenotati, a. d. 1329. Á.: Nyitrai kápt., 1335. aug. 10. Dl. 2515. (NRA. 639. 4.) Két chirographált példányban. (Eltérő névalakjaik zárójelekben szerepelnek.) K.: AO. II. 451. (395. szám; kihagyással). Megj.: A kápt. említett memoriális nyílt oklevelét 1. Anjou-okit. X. 319. szám. 665. +? 1329. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, L, Cu, Bu, G, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) a színe elé járult Márton fia: Geth kérésére és oklevél-bemutatása alapján kettős pecsétje alatt átírja [IV.] László király (H) 1274. ápr. 19-én a Nyitra m.-i Chalad birtok eladományozása tárgyában kibocsátott privilégiumát, egyszersmind új adomány címén megerősíti a szóban forgó adományt. Kelt András mr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1329., uralkodásának 29. évében. Méltóságnévsor. A. E.: EPL. Ipolyi-gyűjt. 16. (Df. 248 878.) Fk.-e és az időrendi mutató szerint függőpecsét. K.: Megj.: Noha az oklevél írásmódja és szerkezete megfelel a korabeli királyi privilégiumokra jellemzőjegyeknek, hitelességével kapcsolatban mégis szót érdemel néhány bizonytalanságot keltő mozzanat. Ezek sorából önmagában l-l könnyen lenne véletlen tévesztésnek tekinthető, együttes előfordulásuk azonban bizalmatlanságot ébreszt az irat valódisága iránt. A legfeltűnőbb elemek: 1. az intitulatioban vétett sorrendi hiba; 2. a napi kelet - ugyan nem példa nélküli - elmaradása; 3. a corroboratioban a királyi nagypecsétre