Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Miklós mr. pozsonyi c. levele szerint Lothardus fia János fiainak jan. 27-én (f. VI. prox. an. fe. Purif. B. virg.) meg kell jelenniük a m. hatósága e. a Nyek-i nemesek ellenében. Emi.: az 53. számú oklevélben. K.: 50. 1329. jan. 27. Avignon Cerzeto-i Olivér (Oliuerius), poitiers-i (Pictavensis) kanonok, pápai káplán, a pápai palotában tárgyalt elsőfokú perek - ill. különleges pápai meghatalmazással az alább taglalt ügynek az érdekelt felek számára kijelölt - ügyhallgatója (domini pape capellanus et ipsius sacri palacii causarum primi gradus et cause ac partibus infrascriptis ab eodem domino papa specialiter deputatus auditor) tudatja a győri egyházm.-be tartozó pannonhalmi (de Sacro Monté Pannonié) Szt. Márton-monostor, a tihanyi (de Tykonio) Szt. Ányos-monostor, valamint a veszprémi egyházm.-ben levő ciszterci rendű Cyrch-i Boldogságos Szűz-monostor apátjaival, hogy abban a perben, amelyben a veszprémi egyházm.-hez tartozó, a maguk környezetében csak keresztes rendinek mondott, Mo.-i Szt. István király-ispotály mr.-e és testvérei az Apostoli Széknél megfellebezték mind a veszprémi püspök és káptalan ellenében őket elmarasztaló bírói határozatot, mind pedig az ítéletet meghozó bírák - a Szentszék részéről kijelölt Theophilus esztergomi prépost és az esztergomi egyházm. kötelékébe tartozó János gömöri főesp., ill. mellettük Boleszló esztergomi érsek és a meghatalmazásából közreműködő Lodomér, az esztergom-előhegyi Szt. Tamás vértanú-egyház prépostja - által bizonyos tizedek, járandóságok, földek, birtokok és más javak dolgában a szóban forgó ispotály rovására kiszabott terheket, XXII. János pápa ezen szóban forgó fellebbezésnek, egyszersmind az eredeti per tárgyát képező jogesetnek (negotium principale) a teljes körű elbírálását végső döntéshozatali elvárással ügy hallgatóként az ő eljárására bízta. Ennek megfelelően Miklós [fia:] Benedek hántai prépostnak, veszprémi kanonoknak, a veszprémi püspök és kápt. ügyvédjének a kérésére - miután az legelőször is bizonyságot tett előtte ügyvédi meghatalmazásának mibenléte felől - intézkedett a szóban forgó ispotály mr.-ének és testvéreinek megidézéséről, ezenkívül pedig átvette a színe elé járult bergamói János pápai futártól (cursor) azt a kérelmező, ill. utasítást tartalmazó iratot (supplicationis seu commissionis cédulám), amelyet a pápától továbbítottak hozzá. Az ügyhallgató ezen iratot átírja a címzettek számára. Az irat kérvény-részében a