Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Máté özvegyének jegy ajándék- és hitbérkövetelése alól, ill. ö váltott ki Gallus (Tá. 2-4.: Gaal) fiainak zálogából egy Haripan-i földrészt 5 M. ellenében. Mindezek nyomán Vilmos mr. [Tá. 1.: alispánjával (vicecomes), Domokos mr.-rel, továbbá István fia: Pongrác, Chelen fia: Sándor, Zemekey fia: András és Mark fia: Péter szolgabírákkal és más nemesekkel együtt a szóban forgó birtokrészeket odaítélte Jánosnak és Miklósnak, ama egyharmad rész kivételével, amely a perben elmarasztalt Cozmas-tól bírói rész gyanánt Vilmos mr.-é lett, de amelyet megfelelő becsértéken azok ketten bármikor visszaválthatnak tőle; egyszersmind] kötelezte Isaak fiát: Jánost, [Tá. 2-4.: - mivel az a szóban forgó birtokoknak a nemzetségi jog alapján történő felosztását kívánta -], hogy fizesse meg Miklósnak a birtokok visszaszerzésére fordított költségei felét [Tá. 2-4.:, azaz fél fertó híján 13 M.-t, részben dénárokban, részben megfelelő javak becsértéke szerint Visol-ban az ő színe előtt az oklevélben kitűzött időpontban], Tá.: 1. Szécsényi Tamás országbíró, 1351. ápr. 3. Dl. 57 082. (Dancs cs. lt.) (E.-ről, csak évre keltezve). 2. Garai Miklós nádor, 1409. jún. 12. Fk.: Dl. 57 096. (Dancs cs. lt. 35.) (E.-ről). 3. Garai Miklós nádor, 1409. jún. 12. Fk.: Dl. 57 097. (Dancs cs. lt. 36.) (E.-ről). 4. Garai Miklós nádor, 1409. szept. 16. Dl. 57. 099. (Dancs cs. lt. 38.) (Tá. 2-3. alapján). K.: AO. V. 441. (274. szám) (Tá. 1-ről). R.: Abaffy-Dancs-Hanvay, 31-32. (17. szám) (Tá. 1-ről), uo., 32. (20. szám) (Tá. 2-Aről) (különböző oklevelekként feltüntetve azokat). Megj.: Az 1351. évi átíróoklevelet 1. Abaffy-Dancs-Hanvay, 44-45. (59. szám); az 1409. jún. 12-it uo., 59-61. <91. szám) és ZsO. II. 6832. szám, az 1409. szept. 16-ituo., 61-62. (93. szám). Borsai. [1. Abaffy-Dancs-Hanvay 31-32. (17.,20. számok] Tá. 1., ill. Tá. 2-4. alapján ebben az ügyben Vilmos c. generális congregcttio-ján 2 különböző oklevél kiadásra következtetett. Az 1351. és az 1409. évi átiratok azonban egyetlen Vilmos c. által kiadott oklevélre is visszamehetnek, ha az egymástól független 2 átírás egyedi mozzanatait egymást kiegészítő adatokként értékeljük. Egyetlen lényegi mozzanatban sincs ugyanis olyan eltérés - s főleg nincs 2 olyan jogi tény -, amely miatt 2 különböző 1328ban kiadott oklevélre kellene visszakövetkeztetni. Borsa I. 17. számú regesztájának megfogalmazása szerint ugyan Miklós és János kölcsönös kötelezettségvállalásuk nyomán közös költségviseléssel együtt szerezték vissza a birtokokat, együtt egyenlítették ki a hitbér- és jegy ajándéktartozást, s váltották ki a zálogot is, de ez ténylegesen nem egyeztethető össze a 20. számú regesztájában olvashatókkal. Valójában már az 1351. évi tartalmi átírásban (Tá. 1.) is arra derítettek fényt a bemutatott oklevelek Vilmos c. számára, hogy: ... per dictum Nicolaum supradictas possessiones ...de earundem detentoribus ordine iudicario per prolixas causarum exsecutiones ne mi ne adiuvante, propriis suis laboribits et expensis reoptimiisse, et postmodum de relicta Mathei dicti Fyur dotem et rerum parorfanales expedivisse, quandam eciam particidam de possessione Haripan filiis Galli quondam pignori obligátom pro quinque marcis redemisse ... , tehát ez pontosan összhangban van az 1409. évi