Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

tartalmi átírásokban olvashatókkal, így elegendő egyetlen oklevélre következtetnünk az ügyben Vilmos c. gyűlésének idejéből. 118. 1328. (márc. 10. u.) Vilmos (Wyllermus) mr. Scepus-i és Wyuar-i c. - 1328-ban (a. d. 1328.) kiadott nyílt oklevelének tanúsága szerint - alispánjának, Domokos mr.-nek és Gömör m. 4 szb.-jának társaságában kiszállván Felső- (Superior) és Alsó- (Inferior) Haripan, Kezw, Rechke és Appati birtokokra más nemesek jelenlétében a következőképpen osztották fel azokat: Felső-Haripan [Isaak fiáé:] Jánosé lett, Kezeu és Rechke birtokok összes haszonvételeikkel (cum omnibus usibus) [János fia: Chynige (dict.)] Miklósnak jutottak, Alsó-Haripan pedig az előző birtokok harmadrészével együtt - mint [a pervesztes] Cozmas birtokainak harmada - bírói rész gyanánt Vilmos mr.-nek jutott, amíg az előbbiek megfelelő becsértéken ki nem váltják tőle. Noha egyesek tiltották a feleket a felosztott birtokrészek iktatásától, Vilmos mr. azonban jogszerűen végrehajtotta a felosztást. Tá.: Szécsényi Tamás országbíró, 1351. ápr. 3. Dl. 57 082. (Dancs cs. lt.) (E.-ről). K.: AO. V. 442-443. (274. szám). R.: Abaffy-Dancs-Hanvay, 32. (18. szám). Megj.: A [ ] közötti kiegészítések az átíró oklevélben ugyancsak átírt 117. számú oklevélből származnak. 119. (1328.) márc. 11. Avignon Gaucelinus albanói püspök az esztergomi egyházm.-be tartozó [garam-]szentbenedeki monostor szerzetesének, Broda-i Miklósnak a pápához, XXII. Jánoshoz intézett folyamodványából arról szerez tudomást, hogy egykor... esztergomi érsek Heydenricus-t, a [gyula-]fehérvári egyházmegyébe tartozó Cluswar-i monostor apátját számos kihágása miatt elmozdította, s a monostor irányításával a kalocsai egyházmegyébe tartozó Dombo-i apátság apátját, ...-t bízta meg, aki aztán a Cluswar-i apátság kormányzatát a szóban forgó Miklósra - akkor Dombo-i szerzetesre - bízta, e megbízatást azonban egy hónapon belül mégis visszavonta. Miklós mindamellett ellenállt a visszahívásnak, és az irányítást változatlanul ellátva, a monostor egyik tehetősebb (proprietarius) szerzetesét - aki pénzéből az intő figyelmeztetések ellenére is többször adott kölcsönt világiaknak kamatra - engedetlensége miatt elzáratta, s bilincsben, de minden testi bántás nélkül, egy nagy szobában őriztette, bőséggel gondoskodva életszükségleteiről. A szerzetes bezáratása utáni negyedik napon Miklós a monostor dolgában a királyhoz indult, s a foglyot tisztes őrzőkre hagyta. Egyik nap az őrök bevívén az ebédet, foglyukat még egészségesen hagyták magára, estefelé azonban ágyában ülve már holtan találták. A történtekkor távol levő, s arról mit sem tudó Miklós az eset nyomán vele szemben hozott kiközösítő büntetés alól feloldozást kért a pápától. Gaucelinus püspök a bűnbánati ügyekben ellátott jogkörével élve külön pápai utasításra megadja a feloldozást. Erről pecsétjével