Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Emi.: a 423. számú oklevélben. K.: F. VIII/7. 209. (160. szám) (Eml.-ben). 421. (1328. szept. 21. e.) I. Károly király Thekele nb. Tamás királyi ember társaságában kiküldendő tanú állításra szólítja fel az egri kápt.-t, hogy elvégezzék a levelében felsorolt várak és azokhoz tartozó birtokok hj -át majd iktassák valamennyit Vilmos mr. számára. Az esetleges ellentmondókat a királyi jelenlét elé idézteti. Emi.: a 424. számú oklevélben. K.: 422. 1328. szept. 21. Bruck an der Leitha Frigyes római király, valamint testvérei, Albert és Ottó, Au. és Stájero. hercegei ama viszályban, amely közöttiik és [I.] Károly király (H) között támadt, részben mert az utóbbi sérelmesnek találta a Frigyes király leányát a Bajoro.-i Ottó herceg fiával, Henrik (Herricus) herceggel egybekötő házassági szerződést, részben pedig mert a római király és testvérei, ill. nemeseik területeket és várakat tartottak elfoglalva Mo.-on - minekutána is a szembenállás háborúskodáshoz, kölcsönös jogsértések elkövetéséhez és számos kártételhez vezetett felhagynak az ellenségeskedés minden formájával, és a rokoni kötelékek alapján tartós megbékélésre s az egyetértés helyreállítására törekedve baráti szövetséget kötnek a magyar királlyal. Eszerint a maguk és összes alattvalóik nevében, mostani és esetleges minden majdani méltóságukban megígérik, hogy a magyar király és utódai, továbbá országa és hívei ártalmára semmilyen kárt s jogsértést nem okoznak, és nem engednek híveiknek sem elkövetni, míg ugyanakkor a magyar királyt és utódait, bármely ellenséggel szemben - mégha a császári cím viselője is az -, amennyiben országát, annak részeit, ill. határait megtámadnák, zaklatnák, esetleg megszállnák, kérésére szükség szerint megsegítik, mintha csak tulajdon ellenségeikkel kellene szembeszállniuk. Azt is hozzáfűzik, hogy ha a magyar király ellen vejüktől, Ottó herceg fiától, Henriktől, ill. utódaitól vagy párthíveitől eredne ilyen támadás, ők ehhez sem pénzzel, sem emberekkel, de még tanáccsal sem nyújtanak támogatást, földjeiken pedig nem biztosítanak áthaladást neki. Sőt, ha Henrik herceg a maga nevében, ill. akármely más hatalmasabb vagy alacsolyabb rangú méltóság - akár a császár - egyetértésével intézne támadást bármikor vagy bárhányszor a magyar király vagy örökösei és utódai, ill. országa vagy annak részei és határai ellen, ők teljes erejükből a magyar királyt segítve, vejükkel és annak támogatóival is mint tulajdon fő ellenségükkel fognak szembeszállni. Emellett lemondanak a Pozsony városra, várra és m.-re vonatkozó, a nővérük, Ágnes főhercegnő házasságkötésére visszavezethető, hitbér, avagy adomány címén támasztott jogigényről, egyben megígérik, hogy megkísérlik elhárítani a szóban forgó javakért Ágnes részéről a magyar királlyal szemben indítandó esetleges pert. Ha azonban e törekvésük