Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

sikertelennek bizonyulna, úgy a magyar királyt fogják tanáccsal cs segítséggel támogatni Ágnes ellenében. Ezenkívül az Au., Stájerország és Karinthia (Carniola) őrgrófságaival (marchyonatus), hercegségeivel és tartományaival szomszédos, Mo. valódi és régi határain belül eső ama területeken, amelyeket ez ideig elődeik, atyjuk vagy ők maguk, ill. a nevezett hercegségek és uradalmak bárói és szolgálattevői (ministeriales) akármilyen módon és címen is hatalmuk alá vontak, az összes jogokat, amelyeket a várakon, kerületeken (districtus), opidum-okon, falvakon és földbirtokokon kívül elsősorban is a Walse-i Vlricus birtokában levő, a Drawa és a Mura között fekvő térség fölött gyakoroltak, csorbítatlanul visszaadják a magyar királynak és országának, kivéve azokat a szőlőültetvényeket, amelyeket az uralmi területeiken élők számára a régóta szokásos census fizetségének feltételével fenntartottak, hogy megművelve minden korlátozás nélkül szabadon birtokolják használatuk alatt azokat. Az oklevéladók egyidejűleg megsemmisítik és érvényteleneknek nyilvánítják a maguk, ill. a báróik és ministerialis-aik rendelkezésében levő, a magyar király szóban forgó jogosultságaival kapcsolatban keletkezett okleveleket, iratokat, kötelezettségvállalásokat és címeket. A magyar királyt illető jogok visszaadásában késlekedő és bármely tekintetben is vonakodó báróikkal és alattvalóikkal kapcsolatban elismerik a magyar király teljes cselekvési szabadságát jogai visszaszerzésekor, ráadásul az ilyen bitorlókkal szembeni fellépésben szükség szerint ők maguk is készek bármikor a magyarok segítségére lenni. A magyar király egyetértése nélkül ezentúl országának egyetlen báróját és nemesét sem fogadják szolgálatukba és védelmet sem nyújtanak nekik vele szemben. A Szent Evangélium és a Keresztfa érintésével letett esküjükben fogadják a fentebb vállalt kötelezettségek mindegyikének kifogástalan s örök időre szóló megtartását. A maguk vagy utódaik esküszegésének esetére elfogadják, hogy a pápának - amennyiben a magyar király, avagy utódai, ill. országa ezzel megkeresik, és a jelen levelet előtte bemutatják - hatalmában áll közhírben becstelen hitszegőnek nyilvánítaníttatni őket vagy utódaikat, és velük szemben kiközösítő büntetést kihirdettetni. A szerződés rendelkezéseinek megsértésekor alattvalóik, püspökük, báróik és ministerialis-aik mindaddig kötelesek felhagyva az irántuk való engedelmeskedéssel, ill. szolgálatokkal a magyar királyi; harcában segíteni ellenük, amíg a megállapodás érvényének teljes visszaállítását ismét ki nem kényszerítik. A határaikon akaratuk ellenére és tudtukon kívül fosztogatásokban, gyújtogatásokban, rablásban és fogolyszerzésben megnyilvánuló villongások megszüntetése érdekében báróikhoz és várnagyaikhoz intézett nyílt oklevélben rendelték el az említett cselekmények beszüntetését (1. 419. szám). A fentiek hiteléül az oklevelet pecsétjeik felfüggesztésével erősítik meg. Emellett püspökük, báróik és ministerialis-aik, ti. Albert püspök, Phannebergi-i Vlricus, Scha\vnberg-i Chunradus és Maydburg-i Burchardus c.-ek, Walse-i Vlricus, Lyhtenstayn-i Rudolphus és Ottó, Chvnringen-i Albert, János és Lutoldus, Lintza-beli Walse-i Eberhardus, Walsse-i Reymbertus és Frigyes, Eberstorf-i Reymbertus, Capella-i János, Terenbcrg-i Miklós, Puchaim-i Pilgrimus, Lengebach-i Cristanus, Petouia-i Herdegenus és Amelricus, Hodmarus et Martinus Steussones [?], Drozendorf-beli Walse-i Eberhardus, Ruhenstayn-i Albert, Pottendorf-i Rudolf és Chunradus, Stadek-i Hertnidus és Rudolf, Savnek-i Frigyes, és Seldenhoven-i Cholo ugyancsak megígérik, s a Szent Evangélium és a Keresztfa érintésével eskü alatt megfogadják a magyar királynak, hogy mindenben a fenti rendelkezések érvényesítésén lesznek. Uraik szerződésszegésekor elhagyják azok