Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

fiait: Istvánt, Tamást és Desew-t az egri kápt. ügyvédvalló levelével képviselő serviens-ük, Etreh fia: Tamás megjelenvén, Gergely c. kinyilvánítja, hogy megbízói abban a perben, amely részint az özvegy hitbére és jegyajándéka, részint pedig Klára lánynegyede körül forgott, mentesítik Dénes fiait, miután azok 15 M.-t fizettek nekik. Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1409. jún. 11. Dl. 42 999. (Múz. Ta.) 2. Bánffy szerint: Garai Miklós nádor, 1409. jún. 11. Erdődy cs. galgóczi lt. 97. 14. 1. 3. Garai Miklós nádor, 1409. jún. 11. Dl. 349. (NRA 1683. 3.) (1800. júl. 23-i, valószínűleg Tá. 1-ről készült Má.-ban). K: Bánffy I. 521. (364. szám) (Tá. 1—2-ről). R.: Nagy I., T. 1 (1883) 98. (Tá. 1-ről); Bánffy I. 57. (59. szám) (Tá. 1—2-ről). Megj.: Garai Miklós feltehetőleg Bebek Detre nádor Tá. nyomán közli az irat tartalmát, aki előtt még 1399. okt. 6-án mutatták be a hosszan húzódott perben az oklevelet. 174. 1327. ápr. 27. A váci kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget téve korábbi parancsának (1. 167. szám), tanúul adta karpapját, Jánost Abraham-i Mark fia: Miklós nemes királyi ember mellé az elrendelt vizsgálathoz, amelynek során bebizonyosodott, hogy az egri kápt. Tetes birtokával szomszédos, Borsod m.-i Monthey-Monthei birtok Barad fiának: Boda-nak örökölt birtoka volt, s azt ő — nem rendelkezvén utóddal — az egri kápt.-ra hagyta. D. f. V. prox. p. domin. Judica, a. d. 1327. Á.: 1. Váradi kápt., 1446. júl. 20. HML. 381. Egri kápt. mit. 9. 4. 1. 9. (Df. 210 294.) (E.-ről). 2. Váradi kápt., 1446. júl. 20. Uo., mint Á. 1. (18. sz.-i Má.-ban). K.: — 175.1327. ápr. 28. Rum Péter, a római Szt. Lélek-rendhez tartozó testvér, elfogadja Ruum-i Duruzlaus fiának: Gergelynek a maga, valamint fiai: Miklós, Mihály, János és Gergely, továbbá felesége, Erzsébet és leányai: Cecília, Klára és Erzsébet nevében előadott felvételi kérelmét a rend confraternitas-ába. Ezáltal valamennyien részesülnek mindazon misékből és valamennyi imaórában elhangzó imádságokból, amelyeket a rend 2500 kolostorában a rendtársak (confratres) lelki üdvéért szokásosan elmondanak, élvezőivé válnak az egyházatyák és az apostolok által engedélyezett minden szabadságnak, és — hacsak nem esnek kiközösítés alá — haláluk esetén feltétlen egyházi temetés illeti meg őket, miként azt a pápa és Miklós győri püspök levelei is tartalmazzák. Amennyiben olyan városba, udvarhelyre (castellum) vagy lakott helyre (vicus) érkeznének, amely egyházi tilalom alatt áll, szerencsés megérkezésük alkalmából egy