Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

évben egyszer nyissák meg előttük a templomot, s a kiközösítettek és a név szerint tilalom alá vetettek kizárásával tartsanak istentiszteletet ott. D. in Ruum, III. f. prox. an. fe. Philippi et Jacobi ap., a. d. 1327. E.: SÚA. Esterházy cs. cseszneki ágának lt. 27. 81. (Df. 282 208.) Reg.: Bgl. szerint: SÚA. Esterházy cs. cseszneki ága lt.-ának elenchusa. K.: Bgl. III. 214—215. (395. szám) (Reg. alapján; az elenchusban olvasható 1226-os évszám javításával 1326. ápr. 29-re téve az iratot, ugyanakkor kétségbe vonva E.-jének létezését.) 176.1327. ápr. 28. Visegrád Sándor c., [I.] Károly király (H) országbírája tudtul adja: 1327. márc. 9-én (II. f. prox. p. domin. Remin., a. d. 1327.) Nagy (Magnus) Péter fia: Tamás mr. és a vele szemben a Vissegrad-i királyi udvarba megidézett Balázs fia: András megjelentek színe előtt, és ő Tamás panasza nyomán — miszerint András az előző év máj. 7-én (IV. f. prox. an. fe. Penth.) hatalmaskodva [rátört az ő Suran falujára, és ott egyik jobbágyát gyalázkodó szavakkal] csúfolta, egy asszonyt pedig véresre sebzett — arra kötelezte a vádat tagadó Andrást, hogy a váci kápt. előtt 25 nemessel együtt leteendő esküvel tisztázza magát, ill. meghagyta a feleknek, hogy az eskü letételét tanúsító kápt.-i levéllel ápr. 16-án (in quind. Passce) ismét jelenjenek meg előtte. A kitűzött napon Tamás által bemutatott kápt.-i levél (1. 114. szám) szerint András elmulasztotta az eskütételt, és bár emiatt őt fő- és birtokvesztési ítélettel kellett volna sújtania, mégis — mert Tamás rokoni voltukra tekintettel kész volt elejteni a vádat — hozzájárult ahhoz, hogy a felek egyezséget kössenek előtte. Eszerint András végérvényesen lemondott Tamás és frater-e, Petheu javára László fiának: Gergelynek és Chour c.-nek a rokonság jogán őt illető Suran-i részbirtokairól, Tamás pedig mentesítette őt a fővesztési ítélet terhe alól. Ennek nyomán az országbíró is mentességet ad Andrásnak. A felek a perrel kapcsolatos korábbi okleveleiket érvénytelenítik, büntetést helyezve kilátásba az ilyen oklevéllel később visszaélővel szemben. Az országbíró erről autentikus pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. [D. in. Vissegrad, 3. die quind. predictarum, a. d.] 1327. E.: Dl. 58 459. (Forgáchcs. lt. 93.) Harmadában megcsonkult, erősen rongált; függőpecsétje elveszett. Á.: a 243. számú oklevélben. (A [ ]-ek közötti kiegészítések ebből származnak.) K.: — 177. (1327. ápr. 30. e.) I. Károly király utasítja Szatmár m. hatóságait, hogy járjanak el az Ewr és Woya birtokok közötti határ kijelölésében.