Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Paka birtok haszonvételeivel és tartozékaival együtt János fiai, ill. Pál fia: István örök jogú tulajdonává válik, ráadásul olyan kitétellel, hogy ha Sebus és Péter részéről ezek után bármilyen zaklatás émé Paka említett módon történő birtoklása miatt őket, akkor perkezdet előtt a bíró része nélkül értendő 50 M-t tartoznak fizetni számukra. D. in Wysegrad, f. prox. an. fe. B. Andree ap., a. d. 1327. E.: Dl. 48 515. (Üchtritz-Amadé cs. lt. 5. 1. 8.) Hátlapra nyomott pecsét helyével. Emi.: az 554. számú oklevélben. K: HO. III. 89—90. (75. szám) (E.-ről). 549.1327. nov. 28. Esztergom Lodomér, az esztergom-előhegyi Szt. Tamás-vértanú-egyház prépostja, lelkiekben Boleszló (B.) esztergomi érsek általános vicarius-a emlékezetül adja, hogy előtte 1325. máj. l-jén a veszprémi kápt. nevében Miklós Segusd-i főesp. panaszt emelt a zalai apát és konventje ellen, visszakövetelvén Kolon, Magarad-Mogorod, Ztouch-Stoulch falvak eltulajdonított tizedeit 200 M. kártérítéssel együtt, amely követelés megválaszolására a zalai apátság ügyvédje, György klerikus 20 nap haladékot kért. Ennek elteltekor az apát és a konvent — a nevükben Péter testvér által előtelj esztett válaszban — visszautasították a keresetet, azt állítva, hogy a kérdéses tizedek oklevelek bizonysága szerint régtől fogva monostoruk birtokában vannak. Lodomér prépost alaki okból ugyan nem tudta elfogadni a választ, mivel az azt tartalmazó cédulán (in cédula) sem az apát, sem a konvent, sem pedig ügyvédjük neve nem szerepelt — holmi Péter testvér nevének egyedüli előfordulása mellett —, ám Péter testvér kétségbevonhatatlan ügyvédvalló levelére tekintettel, mégis kitűzi 1326. jan. 13-ra a veszprémi kápt. keresetének bizonyítását. A kápt. ügyvédje azonban hiába jelent meg tanúkkal és oklevelekkel akkor, mert a vizsgálat kezdetén a bírót hírnök által továbbított királyi parancslevél szólította fel az eljárás abbahagyására, miután a pert a király az apát kérésére áttette az országbíró elé. Lodomér prépost a parancsnak engedelmeskedve 1326. jan. 18-ra tűzte ki az ügy Wysegrad-on történő folytatását. Ott viszont a kápt. ügyvédje a privilégium clericale-ra hivatkozva világi fórumnak nyilvánította a bíróságot, mire [Boleszló] esztergomi érsek saját ítélőszéke elé rendelte a pert. A veszprémi kápt. részéről immár a per áttételéből és a tanúkihallgatás elmaradásából őket ért veszteségek megtérítését is kérték az érsektől, aki bírótársaival, a kalocsai érsekkel, a pécsi püspökkel, Theophilus esztergomi préposttal és János honti főesp.-sel együtt helyt is adott ennek, s a kár felbecslésére 1327. máj. l-jét (ad oct. B. Georgii mart., a. d. 1327.) szabta határnapul. A jelzett napon Lodomér prépost bírótársaival, Theophilus esztergomi préposttal és János Hunth-i főesp.-sel megkezdték a tanúk kihallgatását és az oklevél-vizsgálatot, a vallomások közzétételének időpontjául pedig máj. 8-át tűzték ki a felek számára (1. 193. szám). E napon a kápt. ügyvédje, Bereck veszprémi olvasókanonok kérte a tanúvallomások közzétételét, ami ellen ekkor még sem a megjelent apát, sem ügyvédje, Miklós zólyomi főesperes nem emeltek kifogást. A vallomások nyilvánosságra hozatalának kezdetén viszont Miklós főesp. ürügynek tetsző okokból (ex causis frivolis) óvással élt (1. 199.