Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

szám), míg a kápt. képviselője a tárgyalás folytatását kérte. Ezt követően az apát sem személyesen, sem ügyvédje útján nem kívánt részt venni az eljárás folytatásában, bár arra — a jogtól sem kötelezve — háromszor is megidézték őket (1. 205. szám). Végül a zalai apátság képviselete nélkül [jún. 11-én] került sor a tanúvallomások közzétételére, továbbá ama kár összegének megállapítására, amelyet a zalai apátság a kihallgatások meghiúsításával és halogatásával a veszprémi kápt.- nak okozott, végezetül pedig a zalai apát és konvent júl. 1-jére történt megidézésére (1. 295. szám). A zalaiak megjelenésének ismételt elmulasztása miatt Lodomér prépost nov. 18-ra (ad oct. B. Martini conf.) halasztotta a pert (1. 350. szám). A kitűzött napon azonban megint csak nem jelenvén meg senki a zalai monostor képviseletében, Lodomér prépost és bírótársai, Theophilus prépost, László esztergomi olvasókanonok és János honti főesperes — miután megvizsgálták a veszprémi kápt. okleveleit és mérlegelték a tanúvallomásokat — a zalai apátot és konventet elmarasztalva a veszprémi kápt.-nak ítélik a 3 falu tizedeit, mivel azokat régtől fogva ők birtokolták, ám a néhai Benedek zalai apát csalárdsággal, világi úr, Herricus bán erejét igénybe véve eltulajdonította tőlük. A bíróság a beiktatással a tihanyi (Thykonium) és az Almad-i apátokat, valamint István Leuweuld-i plébánost bízza meg (1. 550. szám), egyben az előbbi kettőnek arra is felhatalmazást ad, hogy megállapítsák: a zalai monostor hány éven át bitorolta a tizedeket, mennyi azok 1 évi értéke, s mennyit tesz ki a visszatartott haszon, ill. kamat. Erről Lodomér prépost a saját és bírótársai — így Theophilus prépost — pecsétjeivel megerősített oklevelet ad ki. D. Strigonii, sabb. die p. quind. B. Martini conf., a. d. 1327. E.: Veszprémi kápt. mit. Kolon 7. (Df. 200 828.) Veszp. Reg. szerint függőpecséttel és 2 pecsét szalagjával. Emi.: az 550. számú oklevélben. K: — R.: Veszp. Reg. 78—79. (181. szám). 550.1327. nov. 28. Esztergom Lodomér prépost, az esztergom-előhegyi Szt. Tamás vértanú-egyház prépostja, lelkiekben Boleszló (B.) esztergomi érsek általános vicarius-a meghagyja a tihanyi (Tykonium) apátnak, Pál Almad-i procurator-nak és István Leuweuld-i plébánosnak, hogy miután bizonyítást nyert a veszprémi kápt. jogosultsága Kolon, Magarod és Stoulch falvak tizedeire (1. 549. szám), így bármikor is érkezzék a címzettekhez megkeresés a veszprémi kápt. részéről, mindenkor legyenek készek e falvakba kimenni, a kápt.-t a tizedek jogába bevezetni, ill. bárkivel szemben megvédeni. Felszólítja egyben mindhármukat, hogy a folyó évi beszedetlen tizedeket biztosítsák a kápt. számára, azokat pedig akik ellentmondanának, sújtsák egyházi büntetéssel. Ha egyesek figyelmeztetéseik dacára sem hagynának fel az ellenkezéssel, tiltsák ki azokat a templomokból, további makacskodásuk esetén sújtsák őket interdictummal, végső estben pedig alkalmazzanak kiközösítést ellenük. A zalai apáttal és konventtel szemben — akik többszöri intés ellenére sem fizették meg a per során súlyos terhek viselésére kényszerült