Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

A nyitrai kápt. előtt egyik részről László testvér, a Gron melletti Szt. Benedek-monostor apátja, a másikról Sary-i Mochg fia János fia: Jakab, valamint a Tayna-beli rokonaikat is képviselő Tayna~Toyna-i Zogou fia János fia: Beke kinyilvánítják, hogy László apát a monostor Toyna-i birtokának ama részét, amelyet eddig Jakab c., ill. Warou fia András fiai, továbbá Leuk fiai béreltek, tetszése szerinti időrtartamra éves bérleti díjért egészében Jakab c. használatába adja, egyidejűleg pedig Beke-nek és rokonainak korábbi bérletét megújítja. A szerződés értelmében a bérlők minden hold búza-, rozs-, árpa-, és zabvetés után fél barsi szapút (médium saponem Borsiensem), borsó- és lencsevetés után pedig egy negyedet kötelesek adni; jobbágyaik ajándék címén minden évben Szt. Márton napja előtt [nov. 11. e.] 1 kalácsot és 1 tyúkot tartoznak saját kocsijukon az apátságba bevinni; kenderfélékből az ország szokása szerint adóznak; a bérelt földet nem tarthatják műveletlenül, legfeljebb ugarolás esetén; amennyiben pedig kötelezettségeik teljesítését elmulasztanák, a megállapítottak kétszeresét kell büntetésképpen megfizetniük, egyszersmind a szóban forgó föld nyomban visszaszáll tőlük a monostor jogába. D. in fe. B. regis Stephani, a. d. 1327. E.: Dl. 90 635. (Tajnay cs. lt. 1. 5.) Hátoldalán közeikorú kéz írásával helynévjelölés és rányomott pecsét töredéke. K.: — 409. 1327. (aug. 20. Zágráb) 1327-ben (a. d. 1327.) Ludbregh-i Péter fia: Miklós mr. Szt. István király egyházában és ünnepén a nagy mise alkalmával az offertorium során Szt. István oltáránál egyebek mellett felajánlotta és örökre a zágrábi káptalan tagjainak közös birtoklásába adta a zágrábi kerületben (in districtu), Morocha m.-ben fekvő Wrazilaz vásárolt birtokát, olyan kikötést téve, hogy amennyiben a kápt. mint predialis birtokot (modo prediali) akarná a szóban forgó földet tulajdonában tartani, azt csak Miklós örökösei közül birtokolhassa valaki, elkerülve azt, hogy Miklós Zelna-i és Byztrycha-i várai, illetőleg az ő örökösei bármilyen sérelmet is szenvedhessenek a nevezett föld birtokosai által. Erről fuggőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. a., die et loco supradicto. Á.: Kiadásai szerint: Csázmai kápt., 1552. Zágrábi kápt. lt. 23. 51. K: Tkaléic, Mon. ep. Zagr. I. 57—58. (47. szám); Tkalöic, Mon. civ. Zagr. I. 7. (9. szám) (mindkettő Á.-ról); W. XI. 205—206. (146. szám) (Tkalőic nyomán) (mindháromban 1227. évre téve); Smié. IX. 357—358. (295. szám) (Á.-ról; 1327-re téve). R.: Kukuljevic, J., Regesta documentorum regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Saec. XIII. Zagrabiae, 1896. 211. szám alatt (1227-re téve).