Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1410. jún. 12. Dl. 9483. (NRA. 300. 18.) (E.-ről, amely nyílt oklevél volt). 2. Perényi Péter országbíró, 1419. márc. 28. Dl. 83 597. (Bárczay cs. lt. 2. 25. 11.) (Fk.-en) (E.-ről). K.: — 207. 1327. máj. 9. Lampertszásza Deseumr. Beregh-i c. emlékezetül adja, hogy mindazon bírságokat illetően, amelyekkel ő és a m. 4 szb.-ja Lelez-i Tamás fiát: László mr.-t és serviens-eit Bath fiával: Mark c.-szel szemben elmarasztalták — és amelyekkel kapcsolatban Donch és László mr.-ek kérésére egyszer már halasztást adott —, újabb halasztást engedélyez, ezúttal máj. 23-ra (ad quind. datarum presencium) téve át az ügyet. Határozata szerint, amennyiben László mr. addig megjönne a királytól, úgy személyesen járuljon színe elé, amennyiben viszont nem, úgy serviens-e, Donch mr. jelenjék meg ezt neki hírül adni, és ez esetben további halasztást engedélyez majd. Egyidejűleg úgy rendelkezik, hogy addig is László mr. jobbágyai maradjanak Ezen-ben nyugodtan, és Donch Ezen-i része se tartozzék egyelőre semmilyen bírsággal. D. in Lompertzazya, in sabb. prox. p. quind. B. Georgii mart. a. d. 1327. E.: Dl. 57 280. (Sóvári Soós cs. lt. 86.) Hátoldalán egykorú kéz írásával tárgymegjelölés; zárópecsét helyével. K.: — 208. 1327. máj. 10. Az erdélyi kápt. előtt Bala-i János fiai: Vörös (dict. Rufus) Elek és Dénes a Bala földből őket illető földrészt haszonvételeivel, így szolgáik (mancipii) Bala-i földrészével együtt 50 M. magyar báni dénárért örök jogon eladják testvérüknek, János fiának: Ivvanka~Iwancha-nak, fenntartván maguknak a lehetőséget az átadott javak ugyanezen összegen való visszaváltására helyzetük jobbra fordulása esetén. Iwanka ezt rokonságukra tekintettel elfogadja. A kápt. a felek kérésére pecsétjével megerősített oklevelet ad ki az ügyben. D. 3. die quind. B. Georgii mart., a. d. 1327., Miklós lévén a prépost, Santus az éneklő-, Tamás az őrkanonok, Salamon a Hunyad-i főesp. és a dékán. E.: AL. Törzsgyűjt. 13. 6. (Df. 253 642.) Hátoldalán 16. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés; AO. szerint függőpecsét nyoma. K: AO. II. 279—280. (259. szám) (kivonatos). R.: Szabó K„ Erd. Múz. oki. 11. (34. szám); uő„ TT. [12] (1889) 530. (34. szám). Ford.: Doc. Trans. II. 218—219. (442. szám) (AO. alapján; román nyelvű).