Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

209.1327. máj. 11. Visegrád Sándor c., [I.] Károly király (H) országbírája tudtul adja: abban a perben, amelyet... fiai: Fokou-Fokow és Andich mr.-ek, ill. szentgyörgyi (de S. Georgio) Abraam fiai: Sebus és Péter mr.-ek korábban sokáig Miklós mr. pozsonyi c. és a m. 4 szb.-ja előtt folytatattak, és amelyet a király végül 1326. nov. 18-ra áttett aző ítélőszéke elé, a felek perhalasztás után [1327.] jan. 13-án (in. oct. Epiph. d.) megjelentek előtte. Fokou és Andich mr.-ek elmondták, hogy Sebus és Péter apja, Abraam c., rögtön azután, hogy Buken fia: Buken c. 22 évvel ezelőtt meghalt — még abban az időben, amikor a németek erőszakkal elragadták Pozsony m.-t —, kivetette és kizárta őket a Pozsony m.-i Bukenkurti, Baka és Chuturtukuuege-Chuturtukwege birtokaikból, noha azokra vonatkozóan érvényes okiratokkal rendelkeznek. A szóban forgó iratokat, nevezetesen a pozsonyi kápt. egyik privilégiumát, továbbá annak [IV.] Béla és [I.] Károly királyoktól (H) származó megerősítéseit be is mutatták előtte. A pozsonyi kápt. privilégiuma szerint 1260-ban Huntpaznan nb. Buken c. az említett birtokokat anyjának, Erzsébet asszonynak adományozta ama 1000 M.-t kitevő hozomány és jegyajándék fejében, amelyet az egykor házasságába bevitt, Erzsébet viszont Buken adományával egyidejűleg örökletesen tovább adományozta e birtokokat lányunokájának, Kata-nak, Fokou és Andich anyjának. Az említett királyok mindkét adományozást megerősítették. Sebus és Péter mr.-ek ezzel szemben elmondták, hogy Buken fiágon őseik nemzetségéhez tartozott, így a nevezett birtokok örökségi jogon — mint nemzetségi földek — őket illetik. Mivel Fokou és Andich nem tudták bírói felszólításra más oklevelekkel bizonyítani, hogy a szóban forgó birtokok elkülönítve ki lettek volna véve a nemzetség joghatósága alól, ill. hogy Buken a nemzetség tagjainak sérelme nélkül adományozta volna azokat anyjának, az országbíró bírótársaival, László kalocsai érsekkel, Benedek csanádi püspökkel, András [székes-]fehérvári és János veszprémi prépostokkal, Demeter tárnokmr.-rel, Mikch szlavón bánnal, Miklós pozsonyi c.szel és más nemesekkel együtt azon megfontolásból, miszerint a közös örökséget képező nemzetségi földet a nemzetség egyetlen tagja sem adhatja külső személy kezére, perdöntő esküt ítéltek Abraam fiainak. Amennyiben kettejük közül Sebus, nemzetségének 4 tagjával és Pozsony m. 20 nemesével együtt máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart.) a nyitrai kápt. előtt esküvel bizonyítja, hogy Buken birtokai a közös nemzetségi földhöz tartoznak, majd pedig erről máj. 8-án (in quind. fe. eiusdem) bemutatják előtte a kápt. bizonyságleveiét (1. 194. szám), úgy a mondott birtokok örök jogon őket illetik. Miután a kitűzött napon Sebus és Péter mr.-ek Fokou és Andich jelenlétében bemutatták a nyitrai kápt. kért levelét, az országbíró Bukenkurti, Baka és Chuturtukwege birtokokat nekik ítéli, míg az azokra vonatkozó jogaikról színe előtt végleg lemondó Fokou-nak és Andich-nak örök hallgatást parancsol. Erről függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. in Wysegrad, 4. die quind. fe. B. Georgii mart., a. d. 1327. E.: Dl. 2345. (NRA. 325. 24.). Hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés; vörös-zöld selyemzsinóron függő pecsét. K.: — Megj.: Az oklevél első sorában helykihagyás Fokou és Andich apjának nevénél.