Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

küldte Pál mr. kanonokot Temfeul birtokra. A kiküldöttek 1325. június 12-én (f. IV. prox. an. fe. Viti et Modesti mart.) a birtokon a szomszédok jelenlétében megtudták, hogy a birtok örökség címén valóban [Bereck] fiaié: András budai préposté, Jánosé, Lőrincé és Miklósé, ezért őket a határok bejárása után ellentmondás nélkül beiktatták a birtokba. A birtok szomszédai: Durug-i András és Miklós keletről, ugyanazon Konrád fia István délről, a prépost és fivérei nyugatról, valamint Kis (Minor) Heublen-i János és az említett Nagy (Maior) Heublen-i István északról. D. f. III. prox. an. fe. B. Johannis bapt. E.: Dl. 29 666. (OL. Gyulafehérvári kápt. o. lt. Cista Com. Szatmár 5. 20.) Hátoldalán kerek zárópecsét nyoma látható bevágásokkal. Á.: I. Károly király 1327. január 28. (Dl. 2471., NRA. 1590. 2.) K.: F. VIII/3. 181—183., Bgl. III. 200-201. Á-ról. 264. 1325. jún. 18. Visegrád László mr., titeli (Tytulensis) prépost, a király titkos jegyzője (secretarius nótárius) és kápolnaispánja, orvos professzor (artis medicine scientieque professor) előtt Vgal-i Iwanka fia Pál tiltakozott amiatt, hogy a kun Parabuh c. fia István 1325. június 9-én (in quind. Penth.) I. Károly királyt (H) ócsárolta, a havasalföldi (Transalpinus) Bazarab-ot, a szent királyi korona hűtlenét pedig dicsérte azzal, hogy a király ereje nem ér fel Bazarab-éval; Istvánt ő ezért rendre utasította. Ezért István június 17-re (ad nonum diem ipsis quind. Penth.) virradóra az éjszaka közepén cinkosaival fegyveresen rátört, és ha nem sebesítette volna meg, István megölte volna. A tiltakozás bizonyságaként Pál kérésére a prépost kiadja számára az erről szóló oklevelet. D. in Vysegrad, 10. quind. Penth. predict. E.: Dl. 101 894. (Batthyány cs. hercegi lt. 110. 104.) Hátoldalán azonos kéz írásával és későbbi tartalmi kivonat; kerek zárópecsét nyoma. K.: Györffy Gy., TSz. 1964. 549-550.