Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

adta hites emberét, aki visszatérve elmondta, hogy a kaszálót Benedeknek iktatta, s erről a várnagyok pecsétjükkel megerősített oklevelet adnak ki. D. a., die et termino prenotatis. E.: Dl. 29 113.(Gyfvár.Cistacom. Alba4.1.26.) Hátoldalán természetes színű, kerek pecsét nyoma, bevágásai. Á.: Gyulafehérvári kápt., 1786. márc. 4. Uo. (18. sz.-i Má-ban). K.: ZW. I. 364-365. (E-ről) (1322. ápr. 20. u. kelettel). Ford.: Doc. Trans. II. 40. (ZW. alapján) (román nyelvű) (1322. ápr. 20. u. kelettel). 536. 1322. ápr. 21. A budai kápt. közli László és Frank Scepus-i c.-ekkel, hogy előttük... L. fentebb, 513. szám. D. IV. f. prox. p. oct. Pasche, d., a. eiusdem 1322. A.: az 561. számú oklevélben. K.: F. VIII. 5. 123. R.: Wenzel G., MTT. IV. 126.; Reg. Slov. II. 343. 537. 1322. ápr. 23. (?) A somogyvári Szt. Egyed-monostor konventje előtt Gyog falusi Tamás fia Péter és testvére Miklós - Chaba testvérükkel együtt - Gyog falu területén, wlgariter Wepleyn nevű helyen levő 4 holdnyi szőlejüket 5 M.-ért eladják Hedus falusi Paulin jelen levő fiainak: Péternek és Tamásnak. Hj.: az eladók, továbbá Chepanus fia János, Kelemen fia Beke, Pál bán, Gara-i István mr. fiai: János és András mr.-ek szőlei. D. sabb. in vig. B. Georgii mart., a. d. 1322. Á.: Somogyvári konvent, 1323. máj. 14. Dl. 66 104. (Thaly cs. lt. 32.) E-je nyíltoklevél volt. K.: AO. II. 11. (kivonatos) (a szamosújvári [!] konvent okleveleként 1322. ápr. 24-i kelettel). R.: Borsa I., Somogy m. lt. Évk. 1996. 58. Megj.: 1322-ben Szt. György napja és nem vigiliája esett szombatra. Elvileg szóba jöhetne 1323. ápr.. 23-i keltezés is, amikor ezen ünnep vigiliája tényleg szombaton volt. De mivel az átíró oklevél szintén sabb. seu in vig. Penth. keltű, feltehető, hogy az átirat megfogalmazója az átírt oklevél dátumába is beírta tévedésből a sabb. szót. 538. 1322. ápr. 23. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja jelenti Károly királynak (H), hogy itt átírt 1319. jan. 24-i parancslevelének megfelelően Kael királyi ember társaságában kiküldte tanúságtételre Herricus plébánost, kanonokot, akik visszatérve elmondták, hogy Wyfolu földet