Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

[Mjiklós győri [püspök] elé [Vnjdod-i S[yke] leánya Tylna megidézte [testvérjét, e Sy[k]e fia Lászlót anyja, Elengarth [hozománya és jegyajándéka], valamint saját leánynegyede [ügyében], s a felek elmondták, hogy Syke-nek [2] felesége volt; a püspök a vele levő [nemesekkel] együtt úgy ítélt, hogy fo[gott bírák] Syke birtokát [ossz]ák 2 részre, az egyik részt h[ozomány és jegyajándék], valamint leánynegyed címén iktassák Tylna-nak, a másik rész ma[radjon] Syke 2. feleségétől született [fiainak], s László e részt [visszaválthatja. László azonban a püspök előtt bejelentette, hogy nem tudja visszaváltani, emiatt Vndod föld felének, azaz Syke részének kiváltását rokonai engedélyével 3 dénár M.-ért febr. 10-től kezdődően 1 évre Wyvar-i (dict.) Péter fia Miklósra bízta zálogként, László 1 év eltelte után azonban csak kétszeres összegért válthatja vissza. D. Sabar[ie, in] die Scholastice virg., a. d. 132[2J. E.: Dl. 40 406. (Múz. Ta.) Sérült. Hátoldalán pecsét bevágásai, szalagja. Má.: Dl. 68 195. (Kisfaludy cs. idősebb ágának lt. 415.) (18. sz.-i). A [ ]-k közti részek pótlása a Má alapján történt. K.: Bgl. ffl. 141-142. (E-ről és Má-ról). R.: SZR. 80-81. (E-ről és Má-ról). 446. 1322. febr. 10. Temesvár Lampert mr., Károly király országbírája Temesvárott 1322. febr. 10-én (in Temeswar, f. IV. prox. p. oct. fe. Purif. B. virg., a. domin. incara. 1322.) kelt oklevele szerint előtte 1321ben András c. fiai: Péter, János, Elyas és Pál perbe fogták az Abaúj m.-i Janók birtok ügyében Ders fia Tamás mr.-t, s aug. l-jén András c. fiai nevében azzal vádolta Tamást, hogy az a csere címén hozzájuk tartozó Janók birtokon hatalmaskodva megszállt, s bemutatta a váci kápt. privilegiális oklevelét, amely szerint e birtokot Hunthpaznan nb. Ders fia Miklóstól annak Mezmeuelew birtokáért cserébe szerezte meg szavatosság vállalásával. Ezzel szemben Tamás ügyvédje szerint Janók birtok örökség jogán Tamás mr.-hez tartozik, s Tamás az egri kápt. oklevele szerint Ders fia Miklóst a birtok elidegenítésétől, András c.-t pedig annak elfoglalásától tiltotta. Ders fia Miklós elismerte, hogy Janók birtokot cserébe adta András c.nek szavatossággal, s e birtok nagyanyjával együtt a házassági szerződés idején lett eladományozva, Miklós adomány jogcímén mint saját birtokát tartotta, s más jogának sérelme nélkül cserélhette el. Lampert mr. úgy ítélt, hogy Ders fia Miklós nov. 8-án (in oct. OO. SS.) a váradi kápt. előtt igazolja: a birtok nagyanyjával együtt lett eladományozva, Tamás pedig nov. 15-én (in quind. OO. SS.) az egri kápt. előtt azt bizonyítsa: örökség jogán illeti meg a birtok. Ennek mindketten eleget tettek, s nov. 22-én (22. die festivitatis OO. SS.) bemutatták a váradi, ill. az egri kápt. oklevelét (1. 300-301. szám). Mivel állítását mindkét fél tanúkkal igazolta, Lampert mr. az ügy eldöntését az ilyen esetben szokásos párbajra bízta, s azt febr. 3-án a király jelenlétében lovon és lovagi fegyverben megvívandóként írta elő. Bár ezt megelőzően a felek sokáig tárgyaltak a békéről, de megegyezni nem tudván, a párbaj döntött,