Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

amelyet a király, a bárók és sok nemes szeme láttára Miklós bajvívója nyert meg, megölve Tamás bajvívóját. így Lampert mr. a bárókkal és a nemesekkel együtt Janók birtokot Miklósnak ítélte, Tamásra örök hallgatást róva ki. Tá.: Bebek Detre nádor, 1398. szept. 1. Dl. 42 684. (Múz. Ta.) E-je privilégium volt. K.: Kub. 69-72. (A váci kápt. hivatkozott 1302. aug. 25-i privilegiális oklevelét 1. Anjou-okit. I. 271. szám, az egri kápt. idézett oklevelével azonos tartalmú esztergomi kápt.-i, 1318. márc. 29-i oklevelet 1. uo. V. 89. szám.) R.: Reg. Slov. II. 334. 447. 1322. febr. 11. [Szamos-]Dara Elleus mr. Zatmar-ic. és a m.-beli 4 szb. jelenti Dausa nádornak: a nádori nyíltoklevélnek (1. 435. szám) megfelelően febr. l-jén és 2-án (f. II. prox. et. f. III. prox. an. domin. Circumd.) a Zatmar-i és a Nempty-i piacon kihirdették, hogy Belenych fiai: Pál és Benedek márc. 17-én Wbul fia Mihály fia István mr. ellenében a nádor előtt jelenjenek meg. D. in Darah, f. V. prox. p. domin. Circumd., a. d. 1322. E.: Dl. 50 709. (Kállay cs. lt. 1300.88.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, 3 zárópecsét bevágásai. K.: F. VIII. 2. 394. (Dipl. rerum Hung. alapján) (1322. márc. 4-i kelettel). R.: Kállay I. 43. Ford.: F. VIII. 5. 127. (Szirmay, Szatmár alapján) (magyar nyelvű); Doc. Trans. II. 34-35. (F. VIII. 2. alapján) (román nyelvű) (1322. márc. 4-i kelettel). 448. 1322. (febr. 12. e.) Fülöp nádor, királynéi tárnokmr., Gömör m. c.-e [!] 1322. évi (a. d. 1322.) oklevele szerint [Péter fia] Máté [volt Hangun-i nemes] [Ormos (dict.)] Lőrinc ellenében fej- és jószágvesztésre ítéltetett, [Hangun-ban és Felfalu-ban levő] birtokrészeinek kétharmada Fülöp mint bíró kezére jutott, a maradék egyharmad a sértetté [Lőrincé] lett. Tá.: Egri kápt., 1343. nov. 5. Dl. 56 858. (Hanvay cs. lt. 42.) K.: R.: Reg. Slov. II. 334. (1322. febr. 12. e. kelettel). Megj.: Fülöp címei ugyan későbbi (1323-1327 közti) időre mutatnak, de az oklevél 1322. évi kelte a 453. számú, E-ben ránk maradt oklevél fényében nem kétséges. Fülöpöt az 1343. évi Tá-ban későbbi méltóságai alapján nevezték.