Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

Má.: 1-2. Dl. 98 338. (Esterházy cs. gesztesi lt.) (17. és 18. sz.-i). (Má 2 eltérő névalakjait zárójelben adjuk.) K.: F. VIII. 2. 366-367. (1322. jan. 19-i kelettel); F. VI. 2. 337. (mindkettő E-ről Hevenesi alapján); Török, Mo. prímása 45-^6.; Bgl. III. 140-141. (E-ről). R.: Ráth K., Győri Füz. 1863. 142. Str. III. 10. (mindkettő F. alapján) (mindkettő 1322. jan. 19-i kelettel). 415. 1322. jan. 19. A győri kápt. a pannonhalmi Szt. Márton-monostor konventjéből való, Miklós apát és a konvent nevében eljáró Corrardus testvér perjel és Fredricus testvér őrszerzetes kérésére autentikus pecsétje ráhelyezésével privilegiális oklevélben átírja III. Kelemen pápa 1188. [5: 1189.] márc. 11-i, a monostor apátjához és konventjéhez szóló privilégiumát. D. f. III. prox. an. fe. BB. Fabiani et Sebastiani mart., a. d. 1322., Damianus mr. lévén a prépost, Mátyás mr. az olvasó-, Miklós mr. az éneklő-, Mihály mr. az őrkanonok. E.: BFL. 26. Capsa 36. JJ. (Df. 206 829.) Alul chirographált; függő pecsét helye. K.: P. I. 614. (Az átírt privilégiumot 1. uo. 613-614.) 416. 1322. jan. 19. Debrecen Dausa nádor a Semien-i János mr. által eléje vezetett 2 tolvaj közül az egyiket felakasztásra ítéli, a másikat János mr. tőle 10 M.-ért kiváltja, amelyet ígérete szerint márc. 24-én fizet meg neki. D. in Debrecen, f. III. prox. an. fe. BB. Sebastiani et Fabiani mart., a. d. 1322. E.: Dl. 50 708. (Kállay cs. lt. 1300. 99.) Vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, zárópecsét bevágásai. K.: R.: Kállay I. 43. 417. (1322. jan. 20. e.) Lampert mr. királyi országbíró oklevele az Éliás fiai: István és János, ill. Miklós fiai: Lachk és János között jan. 20-án (in quind. Epiph. d.) esedékes perről. Emi.: a 429. számú oklevélben. K.: AO. II. 3.