Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)
418. 1322. jan. 20. Temesvár Károly király (H) Chon fia Miklós mr., a királyi udvar különleges jegyzője kérésére és hű szolgálataiért őt és rokonait: Dees fiait: Benedeket, Pétert, Jánost földjeikkel és birtokaikkal együtt a királynéi harcoló jobbágyságból kivéve az ország nemes serviens-ei sorába iktatja, s privilégium kiadását ígéri. D. in Thymeswar, in quind. Epiph. d., a. eiusdem 1322. A.: Erzsébet királyné, 1324. febr. 9. > Károly király, 1324. febr. 23. VEML. 263. Veszprémi kápt. hh. lt. Armales 23. (Df. 230 036.) E-je nyílt okelvél volt. K.: R.: Veszp. Reg. 58. 419. 1322. jan. 22. Temesvár Károly király (H) utasítja a csázmai kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében Isou fia Miklós királyi ember Lőrinc fiai: Pál és Domokos Pukur birtokán a [IV.] Béla király privilégiumában foglalt határok mentén elvégzi a hj.-t, s erről a király írásos jelentést kér. D. in Themeswar, 3. die quind. Epiph. d., a. eiusdem 1322. A.: a 467. számú oklevélben. K.: Smic. IX. 44. (IV. Béla említett 1257. évi privilégiumát 1. Reg. Arp. 1144. szám.) R.: Doc. Trans. II. 28. (Smic. alapján). 420. 1322. jan. 22. [E]gyed prépost és a pécsi kápt. előtt a fiait: Istvánt és Miklóst képviselő Laymer-i János fia János fiával, Fabyanus-szal együtt bevallja: Laymer faluban 2 helyen - a Chykador-i és a Scybigiun-i monostor földje, továbbá a pécsi püspökség Kulkeed földje mellett - levő 2 ekényi földjét, amelyet apja Leymer-i nemesektől: Lőrinctől, fiától Sámsontól, Tamástól, Jánostól és Vyncen-től vásárolt, 20 M.-ért eladja a jelen levő Beechey-i Chaata fia Egyed mr.nek a pécsi egyház sérelme nélkül. Erről a prépost és a kápt. pecsétjükkel megerősített oklevelet adnak ki. Actum a. d. 1322., XI. Kai. Febr., István mr. lévén az éneklő-, Pál mr. az őrkanonok, Tamás mr. a dékán. Kelt Endere mr. pécsi olvasókanonok keze által. E.: Dl. 76 296. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 48.) Piros-zöld sodraton természetes színű, mandula alakú, majdnem ép függő pecsét. K.: Z. I. 210.